A Keravill királyai - NAD 5120 vs. Pioneer PL-200
Nagyon sok cikk foglalkozott a mai tesztben bemutatott két készülékkel, amelyeket nem szeretnék ismételni. Jelen cikket a kíváncsiság hívta életre, tudjátok az a fajta kíváncsiság, amire ha a tapasztaltabbak mondják előre a végeredményt, te akkor is magadnak akarod kitapasztalni, hogy hogy is volt ez. Képzeljük, el tehát, hogy megcsörren a telefonunk és édesapám hív 1985-ből hogy segítsek eldönteni, melyik lemezjátszót válassza, mert csak az egyikre van pénze. Tartsd a vonalat, apu, mindjárt szerzek gombokért két ilyen lejátszót, letesztelem őket és megmondom a véleményem.
A NAD 5120, alias Tesla NC470 a Hifi magazin óta "rút kiskacsa" a Csehszlovák Tesla gyárban látta meg a napvilágot, és az ötletes cseh mérnökök olyannyira furfangos és minőségi terméket alkottak, hogy a NAD lecsapott rá és "nyugati" terméket csinált belőle 5120 néven. Egyes ismerőseim szerint a NAD5120 a szocialista ipar legjobb minőségű terméke volt valaha minden termékkategóriára (járművektől a narancssárga NDK-s turmixgépig, ami azért elég jó volt) nézve. A Pioneer PL-200 ezekkel szemben egy vérbeli japán alsó-középkategóriás lemezjátszó, amelyet ki tudja, milyen üzleti csatornákon keresztül sikerült a Keravill polcára tenni.
Mindkét lemezjátszó a világ szerecsésebbik felén egy belépő lemezjátszónak számított, nálunk azonban abszolút csúcskategóriás státuszt nyert jobb híján szigorúan a forintért boltban kapható lejátszók között. A PL-200-ra 7500 Ft-os fogyasztói árat sikerült kinyomozni, ami másfél havi átlagbér, a NAD 5120 hasonló áron kínálhatta magát. Összehasonlítani a kettőt azonban csak a legtehetősebbeknek volt lehetősége. Csak a legfontosabbakat említeném itt a versenyzőkről. A NAD 5120-ast árulták lapkarral és csőkarral, mindkét verzióból szereztem egy példányt, hogy saját fülemmel győződjek meg arról, hogy a csőkar több zeneiséget, ritmikát és dinamikát nyer ki a lemezből, így úgy gondoltam, hogy a kiskacsának csak csőkarral van esélye a PL-200-al szemben.
A szorító bal oldalán tehát a kb. 1981-1982-ben vásárolt és újszerű állapotában megőrzött Pioneer PL-200 helyezkedik el. Szokatlan ebben az árkategóriában, hogy a lemezjátszó tányér és a kar felfüggesztés rugalmasan együtt mozog a testtől függetlenül. A PL-200-ast emiatt a tulajdonsága miatt szeretik azonnal megvenni, mert ez drágább lejátszók sajátja. Megóvott állapotában a piacon nagyon kelendő lejátszónak számít. Külön érték, ha megvannak az utazáshoz használt tányért rögzítő bakok és 3db csavar. A NAD 5120 szíjhajtásos, míg a Pioneer PL-200 direkt hajtást kapott.
Még magyar nyelvű figyelmeztető szöveget is helyeztek el rá az importőrök, hogy védjék a szerencsések testi épségét. Akik akkoriban ilyen lemezjátszót kényelmesen tudtak venni és fenntartani, azok bizony nem éltek rosszul a szocializmus évtizedeiben sem. Hangszedőnek itt egy kb. 17 ezer Ft-ért kapató Audio Technica ATVM95E tűt választottam, amely illik a lemezjátszó karakteréhez és a kategóriájához.
A szorító másik oldalán a már jól ismert „rút kiskacsa” foglalt helyet, amely a Pioneerhez hasonlóan szintén testtől független felfüggesztéssel rendlelkezik. Nagyon nagy ötlet, hogy utazáshoz a készülék alján elegendő a rugalmas részt lefixálni egy ujjal csavarható tekerővel, így utazás során stabilabb a gép. Nem győzőm elégszer hangsúlyozni, hogy mennyire fontos a lemezjátszók pontos beállítása, ehhez a vinil.hu tulajdonosától kaptam hathatós és készséges segítséget, miközben nincsen reklám helye sem, mivel semmilyen ajándékot nem kaptam felajánlásra és nem fogadtam el segítőimtől. Ettől függetlenül létezik náluk igen komoly tesztprogram. A kiskacsa karja, akár lap, akár csőkar, könnyűnek számít, ezért szintén könnyű, légies, nagy engedékenységű (compliance) hangszedőt kíván, mint az Ortofon OM5E, míg a PL-200 nehezebb karja könnyen fogadja be az Audio Technica AT VM95E (zöld) modelljét.Igyekeztem tehát hasonló árfekvésű hangszedőket tenni az egyes gépekbe.
A lemezjátszók beállítása:
A beállítás lépései tehát a következők: Tű ellenőrzése nagyítóval, tűtisztító ecsetelő használata, Tűmérleg alkalmazása, gyártó által javasolt tűnyomás kiválasztása, anti-skating beállítása, barázdakövetés beállítása barázdasablon útján, majd a nem kívánt szennyeződések lesöprése erre való kefével. Lemezjátszó vízszintességének ellenőrzése vízmérték segítségével.
A Stevenson-féle beállító sablont nem ajánlom még arányos nyomtatás mellett sem, mivel némileg eltér a hivatalos Ortofon és stb. sablonoktól. Ne sajnáljunk párezer forintot egy hivatalos sablon beszerzésére. Figyelni kell továbbá a tányér vízszintjére, bár itt kevés állítási lehetőség áll rendelkezésünkre. A PL-200 lábát lehet állítani valamelyest a vízszint érdekében. A vízszintet három állásban szükséges ellenőrizni.
Mondanom sem kell, hogy egy megfelelően, pontosan beállított készülék hangja mennyivel meghaladja egy elhanyagolt készülék hangját is. Így javaslom mindenkinek, aki hasonló vagy valamilyen lemezjátszó cseréjén gondolkozik, végezze el a pontos beállítást és adjon időt annak, hogy a lejátszó a megfelelő beállítás mellett bejáratódjon. A döbbenet olyankor bizony meg tud jelenni olyanok körében, akik kevésbé gondozták a lejátszóikat. Lemezjátszó cserét tehát kizárólag pontosan beállított lemezjátszó után tartok csak indokolhatónak.
Túlélő szettünk, nálunk tapasztaltabb tanácsadóink tehát készen állnak az ütközethez. Csapjunk bele a tesztbe! Segítsünk apukámnak eldönteni, melyik lejátszót válassza a Keravillban remegő kézzel, teli zsebbel.
A tesztkörnyezet egy veterán Marantz 1200b (1973 USA) erősítő és egy Monitor Audio Reference Gold 1800 szolgáltatja, hangfalkábel Audioquest Rocket88. Nem ilyen rendszerekre kötötték rá annak idején ezeket a lejátszókat, így feltételezhetjük, hogy a rendszer képességei nem fogják korlátozni e két lejátszó kvalitásait. Mind a két lejátszó minőségét, megépítettségét tekintve magas, abszolút „nyugati” szintet képvisel, külön tetszik a NAD ötletes egyénisége, főleg tekerős megoldás a csőkar és a lapkar súlyozásánál. Jöjjön hát a várva várt összecsapás!
Coldplay Mylo Xyloto (2011)
Az egész lemeznek van egy „szférák zenéjéhez” hasonló szellemvilága, ami bevonzza a rajongót és nem ereszti. Ezt a hangulatteremtő erőt a PL-200 tudta hozni a kiskacsával szemben, ami egy kicsit szerény maradt, nem engedte a „szférákat” szabadjára, holott a magas hangok rajzolásával nem volt gond. A PL-200 fölényét a tesztet fél füllel halló feleségem sem tudta megkérdőjelezni. Nagy esélyt mondanék arra, hogy digitális mastert hallok. A PL-200 minden hallható tartományban tisztább, zeneibb, élvezetesebb hangot mutat. A kiskacsa próbálkozik a "szférákat" lehozni az égből, de előadása vérszegény, erőtlen, nem annyira Coldplay feelinges maradt.
PL-200 vs. 5120 – 1:0
Janis Joplin and the Full Tilt Boogie Band – Pearl (1971)
Janis Joplin poszthumusz lemeze szerintem az egyik legjobb és legtöbb slágert tartalmazó lemez a tragikus sorsú énekestől. A lemezt újonnan vásároltam, így nem vagyok biztos abban, hogy analóg mastert hallgatok. A korabeli hangszerek szétválasztása és Janis hangja egyértelműen a PL-200-ason mutat fölényt, tisztaságot, dinamizmust, zenét, játékot. Janis sokkal nagyobb erővel és elánnal veti bele magát a zenébe ezen a lemezen. Ugyanez NAD 5120 kiskacsával már élvezetesebb egy fokkal, mint a Coldplay, de azonnal a Pioneert választom, nem kérdés.
PL-200 vs. 5120 – 2:0
USA for Africa - We are the World (1985)
Külön cikket érdemelne, hogy hogyan került afrikai diktátorok és despoták kezére a Live Aid koncert és a We Are The World jótékonysági céllal készült album bevétele, de ez egy másik történet. Valószínűleg a nyugat emiatt érzett szégyene miatt nem található meg a lemez a legnépszerűbb stream szolgáltatókon. Ez azonban egy dorogi hanglemezgyárban nyomott magyar lemez, feltehetően analóg masterről.
Atyaúristen. HÁP-HÁP! A kiskacsa életre kelt. Olyan széles és mély sztereó színpadot varázsolt a PL-200-assal szemben, csilingelő hangjai olyannyira élethűen szólalnak meg hogy azt kell, hogy higgyem, hogy először hallok full analóg master-t az eddigi kiadványok között. A kiskacsa zeneisége az egész albumot végigkíséri, és végig fölényben van a 80-as évek analóg szinti hangjait tekintve, mint a PL-200. Ez igen, kiskacsa!
PL-200 vs. 5120 – 2:1
Bryan Adams - Reckless (1984)
Egy gondolat bánt engemet. Miért nem a Reckless lett a Vissza a Jövőbe című film hivatalos filmzene albuma? Bármikor beteszem, én ezt a filmet látom. Marty McFly és a DeLorean kalandjai elevenednek meg előttem. Meg vagyok győződve, hogy ha a Reckless a Vissza a Jövőbe filmzenéje, mindkét produktum a film- és zenetörténet még magasabb hegyén lenne. Félelmetesen jöl megírt dalok. Bryan hangja huszonévesen már beérett. Jugoszláv Jugoton nyomás, Belgrádból származik, azonban a lemez hangján ez mit sem érződik. Olyan erővel és dinamizmussal veri kenterbe a cd kiadást, hogy öröm nézni. A rút kiskacsa a 80-as évek hangulatát sokkal nagyobb erővel és hitelességgel hozza a nappalimba, mint a PL-200.
PL-200 vs. 5120 – 2:2
Bread - Baby I'm a Want You (1972)
Egy egészen biztosan analóg koronggal zárom a tesztet, korábban szó volt a Bread nevű formációról és erről az albumról. A puha 70-es évekbeli dallamos soft rock anyag véleményem szerint műfaján belül a világ egyik legjobbja. Gondban vagyok, ahogy cserélgetem a lemezjátszókat. A PL200-as élőbb, karcosabb, frontálisabb előadása, de a NAD puha, visszafogott, lágy, csengettyűs előadásmódja egyaránt elvarázsol. Azt mondanám, hogy itt az ízlés dönt, hogy melyik lejátszó a befutó.
Ítéletet kell azonban mondanom, azért van páratlan számú tesztlemez.
Úgy gondolom, hogy a PL-200-as jobban kiszolgálja egy modern LP hallgató mindennapjait, hiszen vélhetően digitális masterről is ugyanolyan kiegyensúlyozott, zenei, élvezetes, hangszer szeparációban és színpad méretében is komolyabb játékos benyomását kelti. Ezzel ellentétben a NAD 5120 könyörtelenül észreveteti velünk, ha nem alanóg master a lemezünk forrása, és gyengébb hangzással büntet ezért. Ez utóbbi tulajdonságát tovább erősítette, mióta egy rokonomnál zenél, és kizárólag 60-as, 70-es években nyomott lemezeket pörget. Csak ezekre a kiskacsát választanám.
Utolsó meglepetés akkor tört rám, amikor betettem az Ortofon OM5 tűt a PL-200-asba. Innentől a PL-200 fölénye megkérdőjelezhetetlenné vált. Mindkét gép szekértáborát értem, magam is rajongója lettem mindkét gépnek. Tudatosuljon azonban végig, hogy a felszínt kapargatjuk. Ha ez nem zavar, bátran ajánlom mindkét készüléket bárkinek. És a múltból nekem telefonált apámnak melyik gépet ajánlom? Pioneer. Gyárilag erősebb, mint a kiskacsa. De az élvezet ott van mindkettőben.