2024. október 19-én ellátogattam hazánk talán legnagyobb HIFI showjára, amelyet nem először a Crown Plaza hotelben rendeztek a Váci úton. Arra lettem figyelmes, hogy a többi szobához képest szokatlanul nagy tömeg tódult be a 101-es szobába. Ebben a félelmetesen csengő számmal ellátott szobában mutatta be Takács Jenő tatabányai legenda az általa tervezett és épített Münchhausen Drive V-FET SE erősítőt, amely Lowther Acousta 115/P6/7M hangfalakkal, Philips CD100 trial run cd lejátszóval, valamint Stellavox SP-8 orsós magnóval véleményem szerint elvitte a showt. Bizonyára voltak egyéb szobákban, főleg egy szinttel lejjebb olyan rendszerek, amelyek tiszta hangminőségükkel komolyabbak voltak, a 101-es szobában azonban olyan természetes és sallangmentes zenei élvezet uralkodott döbbenetes előadói hiteleséggel, amelyet korábban még sehol nem hallottam. Takács Jenővel beszélgettem az elsöprő siker kapcsán. Mivel a blog egyszerű hifi rajongóknak készült, arra kértem, hogy a lehető legegyszerűbben, nem hozzáértők számára segítsen megérteni, hogy mi is zajlott a 101-es szobában.

Retrofuturista (RF): Melyek a legelső hifis élményeid és milyen úton szereztél elektronikai tudást?

Takács Jenő (TJ): Már gyerekkoromban érdekeltek a technikai megoldások; volt piciny gőzgépem, vagy elemmel műkődő kis motorcsónakom. Aztán jöttek a zsebrádiók, amiket apró darabokra szétszedtem, de sohasem tudtam összerakni. Az első hifis dolgaim még a tanuló éveimben magyar termékek voltak - arra voltak anyagi lehetőségeim. Műszerészként dolgoztam több mint negyven évig, a munka melletti hobby lett a hifizés, a készülékek javítása.

RF: Melyek voltak a legmeghatározóbb készülékek, amelyekkel találkoztál?

TJ: A 80-as években fellendült a hazai hifi élet, nagyon sok embert megismertem, köztük Csontos Istvánt (Merlin Audio), ott találtam meg azt a zenehallgatási szinvonalat, amit addig elképzelhetetlennek tartottam. Az 1992-es Első Budapesti HiFi Show Merlin Audio rendszere volt az, ami ilyen szempontok alapján a legmélyebb benyomásokat tette rám.

RF: Mióta tervezted ezt a legújabb rendszert, illetve mi volt a célod annak kiállításával?

TJ: 2010-es évben gondoltam konkrétan arra, hogy az egyszerű kapcsolástechnikájú erősítőkkel foglalkozzam.  Ez a folyamat már lassan 15 éve tart, és több ilyen faék egyszerűségű erősítőt terveztem és építettem. Úgy gondolom, hogy mindegyik egyfajta előrelépés volt, legfőképp a zenei hangzás minél jobb reprodukálása terén. A célom ugyanaz, mint ami 1996-ban volt az első HiFi Show kiállításom alkalmával - filozófia és információterjesztés.

RF: Tavaly is nagy sikert arattál a fülembe jutó pletykák szerint. Ezt a rendszert sajnos nem hallottam. Mi a különbség a tavalyi készülékedhez képest?

TJ: A 7242 elektroncsöves PSE erősítő egy igen magas szinvonalú, de hagyományosnak mondható erősítő. A Münchhausen drive V-FET SE egy új dimenzió megnyitását jelentheti a korábbi elgondolásokhoz képest. Minden pontján előrelépés van az eddigiekhez képest.

RF: Mi volt a koncepció lényege az egyszerűség és a minél kevesebb, de minél jobb minőségű alkatrész mellett?

TJ: Az "egyszerűbb a jobb" koncepciója mellett a no NFB (nincs negatív visszacsatolás) volt másik fő csapásírány, ami valójában egy teljesen mellőzőtt része az analóg erősítéstechnikának. Nincs oktatás erről a területről, sem elvi, sem a gyakorlati megvalósításáról.

RF: Hogyan kell elképzelni a negatív visszacsatolástól mentes működést?

TJ: Mint korábban említettem, a "no NFB" kapcsolástechnika egy nem szokványos megoldás, mondhatnám azt is, hogy ritka. Elviekben két út áll egy egy analóg erősítő tervezője előtt. Választhatja a nehezebb utat, és olyan áramkört tervez, amely önmagában olyan minőségű, hogy nem igényel semmilyen "hibajavítást", nem használ semmilyen negatív visszatolást. Lehet persze a könnyebb utat választani - így tesznek a nagy gyártók - és olyan áramköröket terveznek, gyártanak, ahol bármilyen paraméterű eltérést az NFB kijavít, korrigál. Nem kell alkatrész válogatással, beméréssel bajlódni, majd az NFB egyformára hozza a darabokat...

RF: Miért választottad a félvezetős megoldást a csövessel szemben?

TJ: Az egyre kevesebb alkatrész hoz magával egy fejlettebb kapcsolástechnikai világot, sajnos az elektroncsövekből csak "egyféle" van, amíg a félvezetők világában van "N" és "P" tipusú eszköz is... ezek jobban kiegészitik egymást.

RF: Az alkatrészek listáját az avx fórumon közzétetted, illetőleg a 101-es szobában kaptunk információs szórólapot. Tudnál beszélni a válogatott alkatrészekről? Hogyhogy Marantz 2245 trafó? Erre sokan felkapnák a fejüket.

TJ: Miután kialakul a koncepció és körvonalazódik, hogy mi is kell egy megvalósításhoz - elkezdődik a vadászat...a legalkalmasabb alkatrész megtalálása, megvétele. Itt aztán vannak érdekességek, mint 4 éve figyelt, és végre megvehető Tango kimenőtranszformátor, vagy az áramkör tápellátásához  tökéletesen passzoló Marantz 2245 hálózati trafó.

RF: Mitől különleges számodra a Lowther Acousta 115/P6/7M hangfal?

TJ: Igazából a hangfalak területén három fő korszakomról beszélhetek, 15 évig volt egy Altec model 5 dobozpárom, majd jött a QUAD ESL57 elekrosztatikus, amivel még HiFi Show-n is demóztam, végül a szélesávú hangszórók, és azok közül a Lowther Acousta 115/P6/7M  ami talán jelenleg azt nyújtja, amit keresek.

RF: Mit kell tudni röviden a Stellavox SP-8 magnóról StellaMaster fejegységgel?

TJ: Ez egy 1977-ben Svájcban készült helyszíni kisméretű felvevőmagnó, ami 12 éve van a tulajdonomban, amelynek StellaMaster fejegységét én építettem mesterszalag másolat lejátszás céljára. Egy ilyen magnó 1977-ben 12.500 német márkába került. Összehasonlításképpen egy VW bogár ára akkoriban 9000 márka volt. A magnó belsejében modul-rendszert alkalmaztak, mert az a legegyszerűbb és a legjobb erre a célra. A hangja pedig magáért beszél. 

RF: Milyen tápszűrést illetve kábeleket használtál az elemek összekötésére?

TJ: Amikor egyszerű erősítőt szeretnénk tervezni, akkor a tápegység is ennek az elvnek legyen megfelelő. Ez nálam valójában egy CLC (kondenzátor>fojtó> kondenzátor) szűrő, ha egyszerű kell, akkor szerintem ez a jó megoldás. Az alkatrészek összekötésére az a vezeték a legjobb, ami nincs - tehát ahol csak lehet az alkatrészek saját lábaival valósítom meg a csatlakozási pontokat. Ez lenne a "point to point" technika.

RF: Te magad elégedett voltál a kapott hanggal? Tudjuk, hogy az alkotó hajlamos kritikusabb lenni, mint a közönség.

TJ: Szerintem én soha sem leszek elégedett a pillanatnyi teljesitményemmel, van még hová fejlődni - mint mindig is vallottam - "soha sem tudhatjuk mi van még a hanglemezek barázdáiba vágva."

RF: Mik voltak a benyomásaid a HIFI shown? Milyen érzésekkel zártad az eseményt?

TJ: Valójában nem nekem kell minősíteni, hogy milyen volt az Audio Hobby a 2024-es HiFi Show-n, majd, akik belehallgattak a feltett zenékbe, ezek a zenebarátok beszámolnak a benyomásaikról.

RF: Az elképesztő érdeklődés azt mutatja, hogy van igény a korábbi évtizedek tudásának megőrzésére. Vannak-e publikus terveid a jövőre vonatkozóan?

TJ: Véleményem az a "régi tudás" ismeretéről, hogy észre kell venni mit nem láttak, és mit nem tudtak kivitelezni az adott korszak korlátai miatt. Évtizedekkel később a számitástechnika világában élve elképzelhetelen távlatok nyílnak meg az emberek előtt - csak észre kell venni.

RF: Köszönöm a beszélgetést! Jó egészséget és további sikereket kívánok a hazai audio kultúra fejlesztéséhez!

TJ: Köszönöm a lehetőséget!

A Münchhausen drive V-FET SE erősítő anyagai/alkatrészei:
- Tango FG50S x 2: 10,4kg
- Tango 0,1H/1200mA x 2: 3. kg
- Hálózati transzformátor (Marantz 2245) 3,5kg
- Black Gate FK 10.000uF/80v x 4 (bilincsekkel) 2. kg
- alu hűtőborda (300x200x40mm) 4. kg
- WBT0700 x 4 + WBT0274 x 2 1. kg
- Takachi SRDSL-20 doboz. 2,5kg
- szerelvények (EMI filter+1N3913x4+ alu gomb) 1. kg
összesen: 27,4kg