2025. jún 28.

SUNO teszt és saját zenéim - Retrofuturista Hifista album: Trust in my Unknown

írta: Retrofuturista hifista
SUNO teszt és saját zenéim - Retrofuturista Hifista album: Trust in my Unknown

2025. A legizgalmasabb dolog a zenében, ami történik. Korábban csak képzett zenészek, producerek, stúdiómérnökök tudtak rádió szintű zenéket készíteni, az AI viszont az ajtón kopogtat. Fenekestül forgatja fel azt, amit a zenéről hittünk, vagy gondoltunk. Az AI itt van, megérkezett és azonnal lenézett lett köszönhetően a különböző minőségű Youtube shorts próbálkozásoknak. Azonban jóval többre képes, ha elkezdjük komolyan használni. Anélkül, hogy ítéletet mondanék a zeneiparról vagy az AI hatásáról, megpróbáltam a saját zenei víziómat létrehozni. Mivel a zaj és a dalok tömege óriási, kb. annyi esélye van egy gyöngyszemnek kitűnni az AI által generált zenék tárházában, mint a frigyládának megváltani a világot az Indiana Jones első részének végén, a raktáros jelenetben

28925e09-76bf-449b-9857-87667e34a390.png

Magamról ritkán beszélek, de elég elhivatottan zenélek. Nem vagyok zenész, polgári szakmám van. 1999-ben 15 évesen vettem egy akusztikus gitárt és autodidakta módon kezdtem pengetni. Nem tanultam, csak évekig pengettem úgy, ahogy azt jónak éreztem. Ebből pedig született egy sajátos dallamvilág. 16 év gitározás és otthoni zenélés után mentem először gitártanárhoz, ahol zeneelméletet és a gitár nyakának elméleti dolgait tanultam. Itt a kapott gyakorlatokkal sikerült magasabb szintre emelni a játékomat, ami még mindig nagyon messze van a hivatásos szinttől. 

26 év alatt felgyülemlett egy olyan zenei anyag, amit sosem tudtam kidolgozni, mert tanulás, munka, majd család mellett nem volt lehetőségem vagy elég elhivatottságom bandát alapítani. A hozzám hasonlók mentsvára a SUNO, ahol AI segítségével ki lehet dolgozni a dalokat és reménykedni abban, hogy valamit hátra lehet hagyni, mint tűt  a szénakazalban. A felület durván addiktív. Úgy várod az új generálást, mint a nyerőgépen a forgó jeleket, hogy mit mutat. Amikor pedig olyan szólal meg, ami tetszik, szinte popsztárnak érzed magad és elképzeled, hogy kopogtatnak az ajtódon lemezszerződést kínálva. Amikor pedig visszazuhansz a valóságba, látod, hogy a legjobb dalodat 20-szor hallgatták meg és mind a 20 te magad voltál. A befutást el kell engedni. Ha tudod, mit akarsz, nem fogsz csalódni.

A borítóról: Kisgyerekkorom óta rajzolok autókat. A formatervezést és a zenélést nagyon hasonlónak látom. Ahogy egy autónál is törekedni kell a gyönyörű arányokra, különben a forma összeesik, a zenélésnél is valami hasonlót éltem meg. 

Amit használtam a dalokhoz:

  • Yamaha A4K gitár (full koa test)
  • Saját hangom
  • Átlagosnál magasabb angoltudás (szakfordítói másoddiploma)
  • iPhone 13 Mini hangfelvevője
  • Adag önbizalom
  • több 100 album és dalszöveg a fejemben - hogy ne lépjek se más dalába, se klisékbe
  • Nem kisebb álom, mint magyarként világszínvonalú anyagot lerakni az asztalra, vagy ha kell, felrakni egy színpadra
  • Az album címe pedig:

Retrofuturista Hifista - Trust in my Unknown

 

Chasing Notes - Nyers felvétel - a saját hangom

 

Ezt azért vettem fel, hogy megmutassam, hogy miből dolgozok. Nem AI zene érdekel, mert nem szeretnék az AI-val dallamokat íratni. Az AI önállóságát minimumra csavartam, engem a tuning érdekel. Maradjon meg a dal váza, a szöveg, az akkord struktúra olyannak, mint amilyennek azt megírtam. Szeretnék hinni benne, hogy az AI teljes történetében az ember mindig erősebb lesz művészetben, mint a gép.

1. Chasing Notes

 

Egy nyári limonádé. Van benne egy kis John Mayer, egy kis Jason Mraz, vagy mindkettő, de mindenesetre egy állásfoglalás a részemről, hogy milyennek kellene lennie a popzenének. Habkönnyű dallamok, viszont a gitárral kényesen ügyeltem rá, hogy a dal egyensúlyát megtartsam.

 

2. Időbe zárt szerelem

 

A dalt 2019-ben írtam és a legapróbb részletekig ki van dolgozva. Zenekari demot használtam a dal alapjául. Nagyon sokszor, több, mint 20-szor kellett generálnom ahhoz, hogy az AI megértse, mit akarok és ne rontsa el az általam felépített struktúrát. A dalt többször játszottam színpadon (Youtube-on megtalálható) és minden alkalommal nagyon jó érzés volt játszani. Ezért is gondolom, hogy a dal működik. Sajnos az AI jelenleg nem tud rendesen magyarul, ezért gyakran előfordul, hogy egyes hangokat magyartalanul ejt, vagy magyartalanul hangsúlyoz. Gondolom, hogy a jövőben ez is javulni fog majd. Mindenesetre nagyon közel áll a szívemhez ez a dalom.

 

3. Depends on You

 

Kibúvók, kifogások, önhazugságok. Miért nem tudjuk megcsinálni ezt, elérni azt. Nyilván vannak rajtunk kívülálló tényezők, amelyek hátráltatnak, de ez a dal épp most az ellenkezőjéről szól. Azt mondja, hogy ne akard az elérhetetlent hajszolni, mert abban szükségszerűen kudarcra vagy ítélve. Reggel felkelsz, itt van ez a nap. Nyerd meg ezt a napot, tedd meg amit kell, és a nap végén élvezd a gyümölcsét. Ha minden egyes napot megnyered, hosszú távon is nyerni fogsz. Optimista dal, 2000-es évek elejére jellemző rock hangzással, talán Goo Goo Dolls inspirálta.

 

4. My Daughter

 

Elérkeztünk érzelmileg keményebb terepre, a lányos apukák rémálmára. Valami gyerek randizik a lányommal, a lányom pedig boldog. Életem (remélem) felénél már tudok egy-két dolgot, amit a fiatalok még nem. Ezt pedig nem tudom átadni, tehetetlen vagyok, vagyis bízom abban, amit addig átadtam. De ebben a tehetetlenségben van valami szépség. Valami elengedés, valami bizalom. Az érzések kiömlöttek, bele a gitárba és a végén csak egyet kérek. Srác, nagyon szeresd a lányomat. Amikor kértem a Sunot, hogy 50-es énekhangot adjon, kaptam 50-es évekbeli Rockabilly feldolgozást, nem értette. Sajnos csak ilyen műmájer hangok vannak, de ebben a verzióban kapta el és nem rontotta el az általam felvázolt struktúrát.

 

 5. Wishes

 

Egy könnyed dal, amit a gitárdallama inspirált. Nem akar mondani sokat. Az egyik dal, amelynek a szövegét AI írta, én pedig a dal ritmusához igazítottam. Jó érzés játszani, jó érzés hallgatni, nem akar többet.

 

6. AnaNász

 

Ez egy könnyednek tűnő magyar nyelvű dal, viszont van mélyebb rétege. 2018-ban írtam egy esküvőre. A feladat az volt, hogy mindenki vigyen valamilyen (rajzolt, hajtogatott, plüss vagy igazi) ananászt, mert a buli végén ananász szépségverseny volt. Én azt találtam ki, hogy ezzel a dallal nevezek. Amikor vége lett a vacsorának, alattomosan kiosztottam a szövegeket minden asztalra, majd belekezdtem a dalba. A dal végére az egész rendezvényközpont zengett az énekléstől. Csodálatos és felemelő emlék, amit mindig köszönni fogok főleg az örökre ifjú párnak.

 

7. How to Start a Band (The Covid Jam)

 

2020-ban, a Covid idején vagyunk, de már nem tilos a találkozás. Volt egy dobos barátom, aki nagyon unatkozott, mert nem voltak fellépései. Meghívott a pincéjébe jamelni, én pedig vitten a gitáromat. A dologból hatalmas örömzene kerekedett és létrejött ennek a dalnak a váza, amit soul / gospel stílusban írtam meg. Az elvárás és a siker vágyától mentes, így felelőtlen örömzenélés himnusza ez a számomra. Újra ott vagyunk a törzsi tűz körül, csak a ritmus és csak a zene van, minden érdek nélkül tisztán.

 

8. Dandelion Waltz

 

A magyarul hülyén hangzó pitypang keringőt a pitypang fújása és az 1970-es évek akusztikus balladái ihlették.

9. The Leaf

 

Ez az a dal, amelyre a legbüszkébb vagyok. A dalt 2014-ben írtam női hangra. Egy sárgult falevél lágy ereszkedését sikerült elkapni a refrénben, ami az elengedés ősi szimbóluma. Ebből pedig egy sor gondolat és érzés bomlik ki, mind magunkra nézve, mind másokra nézve. Ha sláger lenne, a zsebkendő hiánycikk lenne a boltban. De nem azért írtam, hanem hogy békébe kerüljek azokkal a dolgokkal, amelyek felett nincsen hatalmam.

10. Paper Planes

 

Ez egy 1986-os power ballada ötlete alapján született. A szövegét az AI írta, én pedig a dallamhoz szabtam, hogy passzoljon. Az egyetlen dal, amiben az AI elrontotta a verse-refrén struktúrát, amit szerettem volna. De viszont annyira eltalálta a hangulatot, hogy így hagytam.

 

 

11. Balloons

 

A Balloons intróját fellépések elején használtam, majd továbbvittem és dalt írtam belőle. Van benne egy kis progresszív melankólia, ami a 2000-es években nagyon sokat hatott rám.

 

12. Cosmos Laundromat

 

A leginkább 2025 kompatibilis dal. Egy blues riffből született, a sodrása pedig megtetszett.

 

Durván addiktív a cucc, ezért le kellett tennem. Nem szeretném, hogy a mennyiség lerontsa a minőséget. Annyira magával ragadott az alkotás, hogy meg sem álltam, amíg a fenti albumot létre nem hoztam. Nem fogok ítélkezni abban a hivatásos zeneipar vs. AI zene dilemmában. Azt gondolom, hogy ezek nem versenytársak, hanem közösen jogosultak létezni, ahogy minden egyes embernek joga van a saját zenéjét létrehozni és terjeszteni. Nagyon sokan keseregtünk azon, hogy elmúlt a 70-es, 80-as évek, amikor csak a zene számított és a csúnya emberek is lehettek popsztárok. Jelentem, újra jön egy olyan korszak, ahol csak a zene fog számítani. Elég csak megnézni a SUNO neked legjobban tetsző zeneszerzőit és elképesztően jó zenéket fogsz találni. Hangzásban az élő stúdió / mastering mindig jobban fog szólni (főleg hifin), de itt nem erről van szó, hanem a dalírás forradalmáról. Soha ennyi tehetség nem jelentkezett figyelemért, mint most. Ha délibábokat nem kergetsz, nem vagy zenész, de zenélsz, a SUNO menedék lehet, hogy a benned élő zenék nem vésznek kárba. Én jónak gondolom, hogy azok is tudnak a jövőben kidolgozott rádióbarát dalokat létrehozni, akiknek erre nincsen erőforrásuk a klasszikus zeneipari rendszerben. Ki fogja elítélni azt a zenészt, amelyik AI segítségével mozdul ki egy alkotási holtpontról, mert elakadt egy dalban? A jövőben nem fogjuk tudni, hogy egy dal hány százalékban emberi és mennyiben mesterséges intelligencia eredménye, mivel az AI visszahat az élő produktumra is. A zeneiparnak tehát fel van dobva a lecke. Felülről diktálás mellett lehet, hogy megjelenik az alulról diktálás is. Nagyon nehéz viszont a tömegből kitűnni, mert már most sokezer fantasztikus zene van, amelyeket egész nap lehetne hallgatni. 

Egy biztos, a zene mindenkié, vagy ahogy a Village People énekli: You can't stop the music. Nobody can. Ma pedig azt énekelhetnék, hogy You can't stop the AI, nobody can. Aki full emberi zenére vágyik, annak maradnak a régi lemezek. Mondok viszont valamit. 1980 táján ugyanezt mondták az analóg szintikre, első dobgépekre, samplerekre, hogy ezek a zene halála. Ha ember használja őket, akkor az emberi zene lesz. Ugyanez igaz az AI-ra. Ha igaznak érzed, és megérint, akkor az emberi. Nem számít, hogy hány %-ban AI.

Szólj hozzá

zene music review AI Suno