Az ember természeténél fogva elégedetlen, kíváncsi. Ha nem így lenne, még mindig az ősemberek életét élnénk. Nagyon sok költséges hobbi van, amely az életet színesebbé, jobbá teheti, így a hifi is ezek közé tartozik. Van a hifizésnek ugyanakkor egy olyan oldala, amely viszont már távol visz a zene élvezetétől. Ez pedig az, amikor a folyamatos variálás, költekezés, csere-bere túlzott méreteket ölt. Olyan mértékben volt részem elmerülni a különböző hifik cserélgetésében, amely már annyi időt vett el az egyéb fontosabb dolgaimtól, hogy egyszeriben már nem esett jól emelgetni a huszadik monster receivert. A hifi azért nagyságrendekkel komolyabb hangú a mikro hifiknél, music centereknél, mert minden egyes komponense a legnagyobb körültekintéssel készül, az adott költségből kihozható legjobb hangú megoldásokat tartalmazza. Ezeket az elemeket összekötve - szobád akusztikáját is figyelembe véve - egy olyan hangot kapsz, amely egyedi, és utánozhatatlan. Egy apró dolog, akár egy kábel megváltoztatásával az egész hangzás más irányt vesz. Ez nagyon izgalmas, de egyben veszélyes is, mivel addiktív jeleket mutat az egész jelenség, hogy mindig lehet minden egy kicsivel jobb. Innen pedig már csak egy lépés hiányzik ahhoz, hogy az egész háztartás éves költségvetése a hifinkben landoljon, ami ha egyedül élünk, teljesen rendben van, viszont ha családunk van, nem árt észnél lenni annak érdekében, hogy önző hobbink ne legyen inkorrekt azokkal szemben, akik másra is vágynak hifin kívül.

Döntéseink  véleményem szerint az alábbi gondolati síkokon születnek meg:

a) racionális sík: ha a puszta racionalitást nézzük, számomra 200 ezer forintos (ez a határ mindenkinek más) rendszer összérték felett elhagyjuk a valóságos igényeket, és belépünk a luxus világába. A luxus az, amire racionális igény nincsen, de mégis jól érezzük magunkat tőle, mert valamilyen magasabb szintű igényt elégít ki, és elégedettséggel tölt el, ha sikerült megszerezni valamit, amire sokáig vágytunk, gyűjtögettünk. 

b) emocionális sík: a termékek és a reklámok az érzelmeinkre és ösztöneinkre próbálnak hatni annak érdekében, hogy átüssék racionális fékjeinket, és kiváltsák belőlünk a vásárlásra vonatkozó döntést. Ezt szolgálja a termékek ipari formatervezése, a brandek presztízsének építése, és mindazon tulajdonság, ami tudatalattinkra, esetleg korábbi emlékeinkre hat. Legtöbbször az emocionális sík segít meghozni a végleges döntést, amikor egy luxusterméket választunk. A lenti kép helyére beilleszthető egyébként bármi, amire nagyon vágyunk anélkül, hogy próblátuk volna.

c) empirikus sík: a tapasztalat fontossága, amely az emocionális síkot ellensúlyozza, és próbál a racionalitásra hatni. Fontos a más termékekkel való összehasonlítás, és valamiféle objektívnek látszó mérce, vagy akár családtagjaink kevésbé elfogult véleményére való odafigyelés.

d) empatikus sík: ez számomra annak a felmérése, hogy a döntésünk mennyire önző, vagy mennyire veszi figyelembe azok érdekeit, akikkel élünk és akikért felelünk. Extrém példával élve, ha egy hifi vásárlása miatt nem mehet a gyerekünk kirándulni, akkor azt a hifit nem lett volna szabad megvenni.

Ahhoz, hogy egészséges szinten tartsam hifi vásárlási szokásaimat, a fenti síkokkal a következő szabályokat alkottam meg magam számára. Akkor vásárolok egy új hifit, ha a lenti összes kérdésre a válasz igen. Ahhoz, hogy a lentiek megállják a helyüket, tételezzük fel, hogy már rendelkezem egy olyan rendszerrel, amelynek minden elemével valójában elégedett vagyok.

1. Belefér-e a készülék a költségkeretbe? (racionális és empatikus sík)

Mindenki a saját pénztárcájához mérten be kell, hogy állítsa, hogy számára mekkora anyagi terhet jelent egy komponens megvásárlása. Érdemes ehhez az anyagi forrásokat különválasztani tartalékra, költségkeretre és játékpénzre. Játékpénznek hívom azt a pénzt, amely az összes havi költségem befizetése és a kötelező tartalékolás után fennmarad. Ezt, illetőleg ezeket (ha összegyűlnek) engedem hifi komponens vásárlására fordítani.

2. Megbeszéltem társammal a kiadást? (empatikus sík)

Aki saját maga gazdálkodik egyedül, az ugorja át ezt a pontot, aki viszont közös kasszán él élettársával, feleségével, jól teszi, ha szintén hifi rajongó társat választ magának. Ha ez nem sikerült, akkor olyan társat, aki hobbiját elfogadja, ésszerű keretek között támogatja. Semmi esetre se válasszon egy hifista olyan társat, akit hobbija zavar, illetve aki elzárkózik mindenfajta ésszerű kompromisszumtól. Próbáljunk meg közös élményeket szerezni, vonjuk be társunkat a hobbi örömeibe, játsszuk le kedvesünk kedvenc zenéit is! Vegyük meg neki kedvenc lemezét bakeliten.

Ha közös kasszán vagyunk és mindenképpen szeretnénk vásárolni egy készüléket, semmiképpen ne tegyük azt titokban. Úgyis észre fogja venni, és joggal fogja nehezményezni akciónkat. Persze sokan mondhatják itt, hogy ők keresik meg a háztartás bevételeinek a javát, míg a társuk ehhez képest keveset keres. A közös kassza esetén ez sem jogosít fel bennünket arra, hogy önző módon költekezzünk. Aki így érzi, írjon vagyonjogi szerződést társával, és kezdjenek el külön gazdálkodni.

Ez az a pont egyébként, ahol rengeteg vásárlási vágyam elbukik. Feleségem racionális érvei sokszor meggyőznek, máskor pedig együtt örülünk egy új hifinek, és hallgatjuk felváltva kedvenc zenéinket. Ha őszintén kommunikálsz társaddal, az a kapcsolatodra is nagyon jó hatással lesz. A hazugság, sumákolás viszont rombolja a kapcsolatot, és bennünket is rohaszt belülről. Próbáljunk meg ezek nélkül élni.

3. Tudom pontosan, hogy mit akarok? (racionális és empirikus sík)

Ha valóban kell egy komponens, akkor gyakran tudom, hogy pontosan melyik elemet, és vélhetően milyen fajtát, milyen paraméterekkel szeretnék vásárolni. Mi az a jelenlegi hifi komponensem hangjában, ami nem tetszik, és ezt kiküszöböli-e a kinézett készülék? Ha nem tudom, mit is akarok, csak szeretnék vásárolni, böngészem a hirdetéseket, akkor pótcselekszem, amit abba kéne hagyni.

Ezt a pontot a tapasztalás útján úgy tudom leginkább megválaszolni, hogy leülök hosszabban a rendszerem elé, és őszintén megvizsgálom magamban, hogy a készüléket hallgatom vagy a zenét? Ha tudom a zenét önfeledten élvezni, akkor a rendszer valójában láthatatlanná válik, tehát minden elemében rendben van számomra. Ha a készüléket hallgatom, akkor valamilyen hibája nem enged abban, hogy kizárólag a zenére koncentráljak. Ki kell nyomozni, hogy hol van a gyenge láncszem.  

4. Elfogadom-e, hogy 3 nap múlva elmúlik az újdonság okozta örömérzet? (racionális sík)

Unalomig ismert frázis, hogy a modern nyugati ember számára a templom a pláza. Nem nagyon ismerjük már azokat a lelki technikákat (tisztelet a kivételnek), amelyek segítenek elégedettnek érezni magunkat akkor is, ha ugyanazok a dolgok vesznek körül bennünket és nem vásárolunk semmit kaján kívül. A folyamatos változás adja meg az életnek azt a feszességét, amitől azt jó élni. A boldogság egy átmeneti állapot, amely akkor tör fel bennünk, ha az élet nehézségeit és a képességeinket egymásnak eresztettük, és győztünk. A vásárlástól, egy új készüléktől nem leszünk valójában boldogok. Élvezetet nyújt a használata. Boldogság és élvezet két külön fogalom, ne keverjük. Persze örülünk neki 1-2 napig, de utána beépül az életünkbe, és minden megy tovább. Ha csak azért vásárolunk hifit, hogy feldobjon a vásárlás, vegyünk egy tapadókorongos ugró békát a játékboltban. Az feldobódik.     

Mielőtt rászánnám magam egy komolyabb vásárlásra, mindig leellenőrzöm, hogy véletlenül nem vásárlási kényszerből vásárolnék-e, azaz valójában nincsen szükségem a készülékre, csak a birtoklási vágyam vezérel. Ha egy apró vásárlás, pl. egy cd vagy egy lp vásárlása lenyugtatja ezt a késztetést, jó esély van rá, hogy csak vásárlási kényszer tört rám. Miután betettem a lemezt a kosárba, eszembe jut, hogy Tidalon fent van az album 96kHz változata. Inkább mégse veszem meg. 

5. Készen állsz eladni azt, amit lecserélsz? (racionális, empatikus sík)

Itt is kivétel az igényes és tudatos gyűjtők klubja, akik valamilyen koncepció mentén akként halmoznak fel készülékeket, hogy arra anyagi keretük, és tárolási helyük is van. Ők nem tartoznak ide. Azokra gondolok, akik úgy halmoznak fel készülékeket, hogy az csak úgy lesz. Mert semmit sem tudtak elengedni. Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy egy seggel több lovat nem lehet megülni. Nyelek egy nagyot, és elengedem a korábban dédelgetett készülékemet. Néha keresek rajtuk egy kicsit, néha pedig veszteséget könyvelek el. Minél inkább ragaszkodsz tárgyaidhoz, annál kevésbé vagy szabad. Mennyire jobb szenvedély régi hifiket adni-venni, mint az alkoholizmus? Egyrészt nem annyira káros az egészségre, másrészt a pénzed valamelyest áll a készülékben, így azt később visszakapod (vagy a gyereked). Ha nem vagy tudatos gyűjtő, akkor amikor meghalsz, hagyatékod inkább kellemetlen terhet fog jelenteni örököseidnek, akik majd értéküket nem igazán felmérve eladják valami felvásárlónak, aki majd rongyosra keresi magát a készülékeken.

6. Ellenőrizted, hogy nem fizetsz-e ki irreálisan sok pénzt egy kicsit jobb, vagy kicsit más hangért? (racionális sík)

Általánosságban elmondható, hogy ameddig 20-40-60-80-100 ezer Ft között mozogsz a hifi komponensekkel, viszonylag kis befektetéssel hatalmas ugrásokat tapasztalhatsz a hangminőségben. Ez a jelenség ahhoz hasonlatos, mint amikor 16 évesen gyúrni kezdtem, emelgettem a 20 kilós üres rudat a fekvenyomópadon, majd 6 évvel később már 100 kg-mal nyomtam fekve, és bárhogy próbáltam, ezt már nem sikerült meghaladni. Az edzőm azt mondta, hogy a testem alkatilag elérte azt a határt, ahogyan hagyományos táplálkozással képes erőt kifejteni. Ha feljebb szeretnék jutni, táplálékkiegészítés szükséges. Nem igazán láttam értelmét a feljebblépésnek, így aztán megmaradtam simán jó erőben. 100 ezer Ft és 200 ezer Ft között már nincsenek ekkora különbségek a hangminőséget illetően. Elkezdenek nüanszok kijönni. Minden hang nagyon komoly, és csak egy kis jellegzetességében más, nem jobb, nem rosszabb, mint a másik. Nüanszokért százezreket kiadni nincs értelme. A következő ugrások fél és egy millió, majd a felett lesznek. Ha ezekre megvan a lehetőséged, igazi high end rendszered lehet. A nüanszokat ekkor már milliókban mérik. Nekem túl sok.

7. Ellenőrizted, hogy értéktartó vagy értékvesztő, illetve mennyire eladható a készülék? (racionális sík)

A 10 évnél régebbi készülékekről elmondható, hogy értékvesztésük elérte azt a mértéket, ahol már csak a hangjuk fogja belőni használtpiaci árukat, viszont itt szervizköltséggel is számolhatunk hosszú távon egy új készülékkel szemben. Egy készülék általában annál értéktartóbb, illetve eladhatóbb, minél magasabb kategóriát képvisel, minél patinásabb márkája van, és minél legendásabb eleme a hifi szubkultúrának. Ismeretlen márkák nagyon komolyan tudnak néha szólni, de ezek olykor eladhatatlanok. Sajnos nagyon sokan márkát vesznek, státusszimbólumként tartják a hifit. Vannak szent grálok, amelyeket ha valaki meghirdet, 10-esével vetik rá magukat a hifisták tömegei. Ilyen grálok a Marantz cd73-as cd lejátszója, a Pioneer HPM100 hangfala, a Yamaha NS-1000 hangfala. A legendás készülékeknél hosszú távon komoly értéknövekedés van kilátásban, így ezek befektetési értékkel is bírnak. A (rádió)erősítőkről elmondható, hogy minél régebbi, annál könnyebb javítani, valamint főleg a cd lejátszók rendelkeznek pótolhatatlan alkatrészekkel, amelyek meghibásodásával gyakran totálkáros lomokká válnak donor hiányában. 

8. Kiállta a készülék a meghallgatás próbáját? (emocionális és empirikus sík)

Nem veszünk készüléket meghallgatás nélkül. Ha lehet, saját rendszerben hallgassuk meg a készüléket, ha engedi az eladó, akkor letét ellenében hozzuk el, és szánjunk rá egy napot, hogy eldöntsük, hogy a kiszabott vételár a hangminőség javulásával arányban áll-e. Csalóka lehet az első meghallgatás. Hajlamosak vagyunk az újdonságot először jobbnak hallani. Ezért, ha lehet, több napig teszteljünk egy készüléket, míg kezdeti izgalmunk alábbhagy, és higgadtabb döntést tudunk hozni.

Konklúzió:

Onnan tudom, hogy őszintén elfogadtam a rendszeremet, hogy az elkezd észrevétlen lenni számomra. A technika háttérbe szorul, a zene pedig az előtérbe lép. Ha semmi nem akadályozza, hogy átadjam magam a zene élvezetének, a művész művészetének, akkor az a rendszer számomra egy nagyon jó rendszer.

Jut eszembe, három hete nem jutott eszembe hirdetési oldalakat nézni. Hamarosan ismét nagyon jó lemezeket fogok ajánlani.