Silent Angel – M1 és B1 streamerek tesztje
Meggyvágó és vörösbegy kalandjai
Bevezető
Idén januárban töltötte be ötödik életévét a blog. Életmódomból fakadóan ritkán tudok cikket írni, de kivételes alkalmakkor megteszem. Az oldal elindulása óta társaimhoz hasonlóan sok energiát tettem abba, hogy létrehozzam azt a sztereó rendszert, amit hosszabb időre őszintén békén tudok hagyni. Kisebb módosításokat leszámítva az évek alatt hangfal, erősítő és kábelezés terén egészen stabil alapokat fektettem le. Sikerült felszámolnom a gyűjtőszenvedélyt ("csak olyan komponensem van, ami szól" elve, amely jelentősen megemelte rendszereim minőségét), valamint olyan dolgokra tettem szert, amelyeket ár/hang arányban kiemelkedőnek és ízlésemnek megfelelőnek tartok, így jelenlegi anyagi lehetőségeimet figyelembe véve ésszerűtlennek tartom cseréjüket. A források között azonban ott van mumusként a hálózati lejátszó kérdése. Ezek piacán olyan izgalmas fejlődés zajlik, hogy csupán emiatt nagyon nehéz ignorálni az egyre kevesebbért egyre többet adó streaming megoldásokat. Az elvárás ezzel a fejlődéssel kapcsolatban az, hogy egyre olcsóbbá, így elérhetőbbé tegyenek olyan kvalitású hangokat, amelyek 5-10-20 éve kőkemény high endnek számítottak. A nép epekedve várja ezeket az áttöréseket. Ilyen volt az utóbbi években a kínai dacok áttörése és úgy általában a "chi-fi" térhódítása, vagy az indiai Allo megjelenése. Amikor valami figyelemre méltóval találkozom és lehetőségem van róla írni, billentyűzetet ragadok. Most sincs ez másképpen.
Két rendszert tartok fenn. A munkahelyemen (érthető okokból) lényegében elengedtem a hifizést. Zenélő dekorációnak szoktam hívni, mivel ez egy munkahely. Otthon azonban továbbra is nyitott voltam új dolgokra, így örültem annak, amikor lehetőségem adódott a Silent Angel termékeivel komolyabban foglalkozni. Sikerült megvásárolnom az M1 és B1 jelű hálózati lejátszókat. Egyszer a telefonom diktálás közben az M1-et furamód „meggy”-nek írta. Azóta hívom a készüléket meggyvágónak, énekesmadárnak. Ebből egyenesen következett, hogy a B1-est „vörösbegy”-nek hívom. Kedves kis énekesmadarak nevét kapta tehát ez a két viszonylag kisméretű, de vaskos súlyú streamer nálam. Barátaimmal már csak így hívjuk őket. Fantasztikus és megtisztelő, ahogy a cikkeim óta minden hirdetésben a Marantz cd73 "királynő"-ként szerepel. Nem ilyen szándékkal, de továbbra sem tudok leállni a becézéssel. A cikkben az érthetőség kedvéért mégis maradok az M1 és B1 jelölésnél.
Better sound, better life.
A fenti mottót kitűző Silent Angel nevű márkáról, illetve mögötte álló cégről (Thunder Data Co. Ltd.) viszonylag keveset lehet tudni. 2014-ben alapították főleg informatikai, hálózati, telekommunikációs tapasztalattal rendelkező, zenerajongó kínai szakemberek, akik a honlapon elérhető önéletrajzuk alapján nem kimondottan audio cégeknél dolgoztak korábban. A holnap elmondása szerint a cd lemez referencia volt számukra, amely korlátait hálózati streaming eszközökkel meg kívánták haladni, azonban a hallgatás élvezetéből nem kívánnak engedni. Ennek érdekében létrehoztak egy olyan termékpalettát, ami zenehallgatási szokásaikat tükrözi. A skála a tesztelt készülékektől a Rhein Z1 zeneszerverig terjed, valamint különböző hálózati lejátszó és futómű megoldásokat tartalmaz, amelyeket eltérő minőségű switch-csel és tápegységgel ajánlanak kombinálni. Ezek közül legérdekesebb számomra a jövőre nézve a Bonn N8 switch, amely moderált áron kínál magas szintű LAN szűrést. Több kérdést tudtam feltenni e-mailen a kínai fejlesztőknek, amelyekre készséges és relatíve gyors választ kaptam. A termékek folyamatos fejlesztés és update alatt állnak, amely tovább javíthatja a hangminőségüket és a felhasználói élményt.
(Teszt)zenehallgatási szokások
Az Allo Boss2-ről szóló tesztemben behoztam a hangminőség (SQ) mellett a zenei élvezet (LP = Listening Pleasure, azaz továbbra sincs semmi köze az ugyanígy hívott hanghordozóhoz) fogalmát, amit elengedhetetlennek tartottam ahhoz, hogy őszintén harmóniába kerüljek saját választásaimmal és ne kergessek délibábokat. Ahhoz, hogy még pontosabban tudjam értékelni az angyalokat, szükségesnek láttam elkülöníteni háromféle zenehallgatási szintet, amely a rendszer irányába tanúsított figyelem szintjét jelzi. A hangerőt Apple Watch segítségével mértem.
- figyelem legalsó szintje: háttérzenélés (HZ) – jellemző hangerő: alacsony (50dB alatt)
Ilyenkor alapvetően nem figyelünk, inkább valami mással vagyunk elfoglalva. A rendszerünk azonban kellemes aláfestést biztosít ehhez a teendőhöz, kellemes hangulatot áraszt, kíséri tevékenységünket vagy éppen olyan pihenésünket, amelyhez nem szükséges odafigyelni.
- figyelem közepes, szint: műkedvelő zenélés (MZ) – jellemző hangerő: moderált (50-70dB)
Ez a hifizés általam kívánatosnak és legélvezetesebbnek tartott szintje és lényege. Odafigyelünk a zenére, de a fókuszban nem a rendszer és annak elemei állnak, hanem a művész, zeneszerző zsenialitása, az előadó karizmája és maga az ezeket tartalmazó lemez, mint kiadvány. Véleményem szerint, ha a zakót őszintén és jól szabtuk magunkra, akkor mindig erre a szintre kell, hogy érkezzünk. Itt születnek a libabőrök, a legnagyobb élvezet és a zenei katarzis.
- legmagasabb szint: hifi-kritikus zenehallgatás (KZ) – jellemző hangerő: moderált és magas (60-70-100dB)
Ezt a szintet kizárólag rendszer beállításra és tesztelésre tartom alkalmasnak. Koncentrált figyelmet jelent a sztereó tér minden leírható és kevésbé leírható jellemzőjére. A tér kiterjedésének, hangszerek kidolgozottságának és az egész előadás esztétikumának erőteljes vizsgálata történik ezen a "szeánszon". Itt főleg SQ szempontok vannak, de be kell hoznunk az LP szempontokat is erre a szintre, mert tudjuk, hogy a nap végén úgyis az élvezeti szint lesz a döntő.
Nem tudom eléggé hangsúlyozni a bejáratás fontosságát, mivel a dobozból frissen kivett streamereink először nagyon nem adják azt, amire képesek. Hangjuk bejáratás előtt erőtlen, vérszegény, kevésbé testes, sokszor hitvány. Ezért mindkét lejátszót egy héten keresztül netrádióval folyamatosan járattam, amíg hangjukat egészségesnek ítéltem. Nagyon komoly hibát követ el az, aki "out of the box" azonnal KZ alkalmat tart és értékel.
Teszt rendszerek
„A” (relatíve modern): Audioquest PowerQuest 3 elosztó/szűrő - Audioquest Monsoon tápkábel - Marantz Pm11S1 erősítő – Monitor Audio 1800 Reference Gold hangfalak – Audioquest Rocket88 hangfalkábel – Audioquest Victoria RCA kábel – 5V 2A Lítium titanát akkumulátor („dög”). Előfordul, hogy viszonyítási pontként használok egy Marantz Sa11s1 SACD lejátszót XLR csatlakozással. Coax csatlakozáshoz egy Human Audio Simul kábelt használtam.
„B” (vintage): Supra Lorad elosztó/szűrő - Yamaha CR1000 receiver – Chord Odyssey 2 hangfalkábel – Tannoy T-185 hangfalak – Audioquest McKenzie RCA kábel – Allo Nirvana alacsony zajú 5V 2A táp.
Tisztában vagyok vele, hogy minden eredmény adott rendszer és hallgató vonatkozásában értékelhető, így továbbra is fenntartom a blog címében a szubjektív barangolás elemet.
A tesztzenéket (ide kattintva Tidalon is elérhető) saját ízlésem és aszerint válogattam, hogy segítsenek megmutatni a lejátszók közötti különbségeket:
- Yulianna: Forgiveness (Popra Soldier) – hangulatteremtő erő mérése, lágy női énekhang folyamatosan eszkalálódó, katartikus kifutással;
- Chris Botti – Cinema Paradiso – hangulatteremtő erő, trombita ábrázolása, levegő mozgatása;
- Glenn Lewis – Fall Again – igényes rnb popdal, ami a rendszer dinamikáját segít kiemelni;
- Callum Au – Pure Imagination – a dal, amin számos dolog elvérzik. Az elején a harsonák élő jellege (vagy annak hiánya) azonnal megmutatkozik, sok időt spórolt nekem;
- Gregory Porter – Lonesome Lover – jazzes lüktetést, pergő dobokat, hangszerek térbeli lokációját, megfogottságát hivatott megmutatni;
- Muddy Waters – That same thing (Folk Singer) – 60 éves felvétel, hihetetlen eszköztelen élő, lélegző térrel. Élő hang illúziójának felmérésére szolgál.
- Claude Debussy – Claire de Lune – A leheletfinom zongora koppanása számos anomáliát, sorjás, oda nem illő hangot képes generálni. Nagyon sok hangfalat azért nem vettem meg, mert a Claire de Lune első taktusain elvéreztek, hiába szólt Knopfler Márk ütősen.
Ellenfelek
Kézenfekvő volt az „A” és „B” rendszerekben lévő, általam hosszú tesztek során kiválasztott hálózati lejátszókat ellenpontként használni. Erre azért van szükség, mert számomra semmitmondó, amikor egy készülék hangját önmagában értékeljük. A hifiben mindig valamihez képest tudok csak beszélni valamiről, mivel így válik megfoghatóvá az információ főleg annak, aki ismeri valamennyire valamelyik tesztalanyt.
Az M1 ellenfele az Allo Usbridge Signature nevű kizárólag magas minőségű USB kimenetes hálózati lejátszó (Raspberry Pi Compute Module 3+), amelyet Audioquest Coffee usb kábelen keresztül egy SMSL M400 dac-hoz kapcsoltam. Egy ilyen streaming megoldást újonnan kb. 600 ezer, használtan kb. 500 ezer forintból tudunk összerakni. A Silent Angel általam tesztelt 4GB-os változata kb. 500.000,- Ft-ba kerül. Az M400 dac azért jó választás, mert hűen képviseli árfekvésének csúcsát a sok hasonlóságot tartalmazó Topping-SMSL tengelyen, így aki hasonló dac-kal rendelkezik, könnyebben tud viszonyítani. Minden, tesztben használt M1-en kívüli Raspberry Pi a Volumio legfrissebb 3-as verzióját futtatta.
A B1 ellenfele az általam egekig magasztalt Allo Boss2, amely a B1-es árának (kb. 220.000,- Ft) kevesebb, mint feléből, 100.000,- Ft-ból összerakható, azonban ár/érték arányban messze túlhaladja árát.
Minden lejátszót elsődleges tápként egy egyedi gyártású lítium-titanát akkumulátorral helyeztem áram alá. Másodlagosan pedig egy Allo Nirvana tápot használtam. Nincsen tapasztalatom a Silent Angel Forester tápjával, így ilyen összehasonlítással nem tudok szolgálni.
Silent Angel Munich M1 4GB
Silent Angel M1 egy Raspberry Pi 4 alapú streamer, 
A készülék elején egy 6,3mm jack kimenet kapott helyet, amely fülhallgató használatot tesz lehetővé, azonban az 5V 2A bemenet korlátozhatja a használható fejhallgatók körét, gondolok itt főleg a tápigényes nyitott fejhallgatókra. Ezt a funkciót egy Sennheiser HD599 segítségével teszteltem, ellenpontként egy Audioquest Dragonfly Red-et használtam iPhone telefonon. A Dragonfly Red hangja sokkal nagyobb térhatást és hangszer szeparációt mutatott, így nem gondolom, hogy a gépek komolyabb fejhallgatózásra készültek, ez inkább egy plusz lehetőségnek tűnik a hallgatózásra, ha valamiért nincsen lehetőség az erősítésre. A Silent Angel saját elmondása szerint egy Taiwanban gyártott, egyedi „audio jel processzort” helyezett el az I2S interface és a dac közé. Az I2S interface átviteli okokból nem teszi lehetővé az MQA jel dekódolását, így a saját dacon keresztül kizárt az MQA lejátszás. MQA képes USB dacot használva azonban lehetővé válik az MQA stream. Az M1 ilyenkor a „first unfold’ fázist végzi el, azaz kitömöríti az MQA adatcsomagot és továbbítja a dac felé second unfold (felskálázás) céljára. A beépített dac konverziós chipjének típusa bizalmas adat a gyártó szerint. Ez érthető is abból a szempontból, hogy egy dac chip típusa rendszerint korlátozza a vevőkört, hiszen a különböző dac chipeknek ugyanolyan táboruk alakult ki, mint az okostelefon márkákának. Ez főleg az ESS vs. AKM relációban figyelhető meg. Valaki az egyikre esküszik és a másikat elutasítja. Mivel a tápellátás 5 volt 2 amperen, nem jöhet szóba számos dac chip, csak a kisebb energiaigényű és mobil verziók. Annyit a Silent Angel sejtelmesen elárult, hogy a dac chip az M1 és a B1 modellekben azonos, ami tudjuk, hogy nem jelent azonos hangot. A B1 alaplapja nem rejti el a dac chipet, viszont annak feliratát módosították. Méretét és lábait tekintve leginkább egy ESS Sabre 9023P-re hasonlít, azonban ezt az igazság bizalmas jellege miatt nem tudom megerősíteni, csak találgatás. Óva intenék mindenkit attól, hogy egy szimpla dac chip alapján bármilyen előítélettel közelítsen. Nagyon alapszintű dac chipekből hoztak már ki ügyes mérnökök félelmetes dolgokat az okos körítés, vagy zseniális véletlen okán. Amennyiben ESS Sabre chipek vannak a lejátszókban, azt tudom mondani, hogy a hang minden, csak nem tipikus Sabre jellegű.
A lejátszók hátulján látjuk a csatlakozási lehetőségeket. Ismerősen rajzolódik ki a Raspberry Pi 4 LAN és 4db USB kiosztása, amelyből az USB dac-ot az USB 2.0 (fekete) portra ajánlják kötni (kék színű belsővel az USB 3.0 rendelkezik). Lehetőségünk van AES/EBU, I2S (hdmi) és coaxiális digitális kimenetet is használni. A beépített dac hallgatása az analóg RCA kimeneten történik. Van továbbá két csatlakozó M-IO és M-LINK felirattal. Ezek a honlapon „jövőbeni firmware update”céljára fenntartott jelzéssel szerepelnek, jelenleg használaton kívül vannak. A tápellátást 5.5 x 2.1 mm méretű DC csatlakozó biztosítja. Mindkét lejátszó alján négy darab nagyon masszív gumitalp található, ami sokak szemében olcsó megoldásnak tűnhet, viszont élőben nagyon stabilan tartja a készüléket, billegése gyakorlatilag nulla, rezgéscsillapítása véleményem szerint elegendő. Akinek ez nem tetszik, annak a Silent Angel opcionálisan vásárolható tuning lábakat is kínál.
A készüléket a VitOS Orbiter alkalmazáson keresztül tudjuk irányítani. A kezelőfelület nagyon egyszerű, áttekinthető. A rendszer megbízhatóságát és hálózati rendelkezésre állását példásnak ítéltem, jóval a Volumio Allo és Raspberry Pi eszközökkel tapasztalt megbízhatósága felett. Az M1 azonnal megtalálja a hálózatot, stabilan fogja azt, bármikor zenére fogható, és a kéthetes intenzív használata során semmilyen hibát vagy nehézséget nem tapasztaltam. Manapság már elvárás lehet a Tidal Connect használata egy ilyen árú streamernél. Ez a modell jelenleg nem támogatja ezt a távirányítási módot, azonban a Silent Angel arról tájékoztatott, hogy a Tidal Connect fejlesztése az M1 kapcsán jelenleg koncepció igazolási szakaszában van (Proof of concept) és vélhetően 2023 tavaszán (de 2023-ban garantáltan) megjelenik egy update formájában. Nagyon várjuk. Nem tudom elmondani, mennyire szeretem reggel a My daily discovery listával indítani a napot. Azokkal a soha nem játszott dalokkal, amelyeket az algoritmus saját szokásaimból kevert. Ezeket most egyenként kell kikeresnem a VitOS Orbiterben, ami kissé kényelmetlen.
Hátrányként tapasztaltam a B1 model VitOS Lite felületével szemben, hogy a VitOS Orbiter felületen hiába kerestem kedvenc rádióimat (Linn és Naim rádiók), kénytelen voltam új kedvenc netrádiókat keresni, de ezen képes vagyok túltenni magam. Radio Paradise azonban van. A készülék Roon ready, azaz fel van készítve arra, hogy Roon endpointként egy Roon core használja. A teszteket Roon nélkül, sima Tidal bejelentkezés útján végeztem el.
M1 vs. Raspberry Pi 4 (futóműként)
Az első teszt annak megállapítására szolgál, hogy futóműként az M1 komolyabb hangot produkál-e. mint egy mezei Raspberry Pi 4. Ez nem evidencia, mivel sokan gondolhatnak arra, hogy ha a dobozban egy Raspberry Pi 4-es van, akkor az Raspberry Pi 4 módjára is fog szólni. Nyilvánvaló, hogy egy mezei Raspberry Pi 4 USB kimenet lényegesen elmarad az Allo Usbridge Signature hangminőségétől. Ennek megállapításához mindkét készüléket Audioquest Coffee USB kábellel az m400 dac-ra kötöttem.
Mindenki megnyugodhat, a látszat csal. Egyforma usb kimeneti hang teljesen kizárt.
Mindenki megnyugodhat, aki ezen a ponton szkeptikus volt. Semmi köze nincs az M1 USB kimenetének a mezei Raspberry Pi 4 USB kimenetéhez. Nagyon durván komoly, amit a Silent Angel a Pi-vel művelt. A sztereó színpad sokkal nagyobb kiterjedésű mind széltében, mind mélységében, valamint a hangszerek is sokkal jobban megfogottak. A mély hangok nem "gombócosodnak", mint a Pi4 esetében, hanem komolyan kontrolláltak. Sokkal jobban leválik a hang a hangfalakról, az énekes pedig sokkal nagyobb előadói erővel énekel. Nem nüanszok vannak itt, hanem nagyon számottevő és egyértelmű különbségek. A sima Raspberry Pi 4 és az M1 USB kimenete között nem egy kategória van, inkább sok. Meg tudom tehát nyugtatni azokat, akik azért félnek M1-est venni, mert az "mezei" Raspberry Pi 4-est tartalmaz. Nem érdemes erre a témára több szót fecsérelni, mivel valójában nincsen értelme ennek az összehasonlításnak, kizárólag azt hivatott demonstrálni, hogy a Silent Angelt nem érdemes félvállról vennie annak, aki a málnaPC-t valamilyen okból nem kedveli vagy nem tartja sokra.
Munich M1 – SMSL m400 vs. Allo Usbridge Signature (Sig) – SMSL m400 (futómű teszt)
Itt mindkét esetben tudtam a dac XLR kimenetét használni, ami lényeges előny ugyanazon dac RCA kimenetével szemben. Mind a dac, mind az erősítő úgy van megépítve, hogy ezek az XLR analóg fokozatok magasabb minőséget képviselnek, így jó eséllyel megjelenik az XLR előnye akkor is, ha ez valójában nem is valós „balanced” megépítés az erősítő oldalán.
Az M1 esetében először annak saját USB és coax kimenetét hasonlítottam össze és megállapítottam, hogy ugyan a coax rendkívül nyugodt, egy kicsit retrós (cd lejátszós) hangot ad, az USB fölénye ebben a relációban számomra vitathatatlan. Sokkal több részlet, térbeli elem, forma jelenik meg a zenében, sokkal élőbb a reprodukció.
Ezt követően következett az M1 és a Sig USB kimeneteinek összehasonlítása az m400 dacon. Az M1 a zongora koppanást élethűen, intim és lágy módon ábrázolta, míg a Sig koppanása katonás, erős, határozott, azonban nem kevésbé élethű, csak más intenzitást képvisel. A zongora koppanást gyakran kíséri valamilyen hangbeli anomália, amit "sorjának" hívok. Ezt Claude Debussy Claire de Lune című gyönyörű darabjával tudom legjobban kiszűrni. az esetek legnagyobb részében hangfal alacsonyabb kategóriája vagy hibája okozza, kisebb részben erősítő vagy forrás oldalon is megjelenhet. Egyik lejátszó vonatkozásában sem tapasztaltam semmilyen anomáliát. Több hangszer megjelenésekor az M1 képes továbbra is őket elválasztani, míg a Sig esetében kritikus számú hangszer nagyon kismértékben összemosódik. Ennek mértéke azonban számomra nem zavaró. A női ének Yulianna Forgiveness című dalában az M1 frontálisabb, kiemelkedő, a Sig-nél ugyanaz a hangszerek között, inkább azokkal egy sorban jelenik meg, hasonló kidolgozottsággal. Szeretném hangsúlyozni, hogy ezek a különbségek komoly, 3. szintű KZ zenehallgatás esetén, kritikus odafigyelésnél jelentkeznek. Amint visszamegyek 2. szintre (MZ), a hangerőt lejjebb tekerem, a különbség lecsökken, akár elhanyagolhatóvá is válik. Az M1 hangját azonban itt is intimebbnek, lágyabbnak érzem, ami számomra több élvezetet nyújt. A Sig ezzel szemben egy élénkebb, "ütősebb" hanggal válaszol. Nem tartom kizártnak, hogy egy m400-nál komolyabb dac segítene könnyebben eldönteni a teszt ezen részét, mert azt nem tudom szubjektumon kívülre helyezni. Egyéni ízlés dolgának gondolom, hogy ki melyik hangot részesíti előnyben. Én személy szerint az M1-es hangját választanám ebben a relációban. Hogy ez elég-e arra, hogy az 500 ezer Ft-os Sig-m400 lejátszó helyett ezt a 8-900 ezer Ft-os megoldást (M1-m400) használjam? Ezért a pénzért már nagyon komoly versenytársakat lehet kapni, amelyeket ki kellene próbálni annak érdekében, hogy ezt a kérdést el lehessen dönteni. 100-200 ezer forinttal kevesebbe kerül az M1 M1T kivitele, amely saját dacot nem tartalmaz. Így aki ezt a lejátszót kizárólag futóműként használná, annak a dac nélküli kivitelt ajánlom.
Silent Angel Munich M1 saját dac vs. Allo Usbridge Signature (Sig) – SMSL m400
Elérkeztünk a tesztnek ahhoz a részéhez, ahol véleményem szerint megjelenik az igazi érdekesség és izgalom. Az fentebb ismert hangzásból az M1 saját dac-jának bekötésével beléptem egy teljesen más, korábban számomra ismeretlen, gyönyörű zenei világba. Maradjunk annyiban, hogy a Silent Angel fejlesztői jobban tudják (mint én), hogy mit kell mivel és milyen módon párba állítani, hogy a zenei ábrázolás egy kevésbé ismert módját érjük el. Teljesen másképpen szól a két rendszer, nem is igen lehet őket összehasonlítani, mert tiszta hangminőségüket tekintve nagyon hasonló dolgokról beszélünk. Az M1 saját dac-ja azonban újrakeveri a kártyákat és az egész színpadot egy másfajta leosztásban nyújtja tálcán. A zene nem szigorú és elemző jellegű, sokkal inkább gyengéden simogat, kényeztet, miközben semmilyen fontos motívumról vagy részletről nem maradunk le. Minden hang, ami kijön, az számomra nem a tiszta hangminőséggel vagy a dacok versenyével van kapcsolatban, hanem a szubjektív örömérzettel. Nagyon nehéz lenne a klasszikus SQ jegyek alapján a két lejátszót értékelni. Minden hang hasonlóan kidolgozott, hasonlóan élethű, de az M1 egész összképe végtelenül lágy és megbocsátó, míg az m400 színpada nagyon fegyelmezett, direkt, sok "punch" elemmel. Ne felejtsük el, hogy az m400 nagyon sok versenytársával szemben kifejezetten nyugisnak tűnik (abszolút Velvet Sound), ebben a relációban viszont ő tűnik számomra katonásabbnak. Ne felejtsük el azt sem, hogy mindezt az M1 rca kimeneten csinálta, míg az m400 XLR-re volt kötve. Moderált hangerőn egyik dac hangját sem tudtam a másik alá vagy fölé helyezni egy ranglétrán. Ez az M1 dac szekciója számára nagyon komoly elismerés, ugyanis egy magyar viszonyok között nem olcsó felső kategóriás kínai dac-kal szemben kiállta a próbát, nem maradt alul. Nem győzőm hangsúlyozni, hogy amikor arról beszélek, hogy az M1 saját dacját és az m400-ast egy szintre helyezem, a szempont kizárólag a szubjektív zenei élvezet, nem pedig a tiszta hangminőség. Természetesen az m400 olyan megépítésből fakadó tartalékokkal rendelkezik, amelyet adott esetben nagyon könnyen fölénnyé tud konvertálni. Ha valaki a készülék ilyen módon történő használatában gondolkozik, annak a saját rendszerben való tesztet elengedhetetlennek tartom, mivel (pl. a Topping-SMSL tengelyhez képest) egy sokkal kevésbé ismert, egyedi karakterisztika felett kell ítélkeznie.
Ugyanez történik lényegében nagy vonalakban, ha az m400 dacot az M1-re kötöm rá és annak belső dacjával hasonlítom össze. Hátrányként tapasztaltam az M1 esetében, hogy talán a 5V 2A tápellátás miatt magas hangerőn elveszíti varázsát és intim jellegét és a kisebb hangerőn feszes és kiválóan hangszer-szeparált tér egy kicsit kezd szétesni, míg az m400 dac ezen a hangerőn él igazán és nem okoz gondot neki a hangszerek szeparálása ilyen hangosan sem. Így a Silent Angelt saját dac-kal én annak ajánlanám, aki 90dB alatt hallgat zenét.
Több napos tesztsorozat után azon a meggyőződésen vagyok, hogy a saját rendszeremben az M1-est semmiképpen sem használnám az m400-assal. Egyrészt mert azon veszem észre magam, hogy moderált MZ-HZ zenéléseken rendre a saját dacot részesítem előnyben. Másrészt pedig nem érzem, hogy az m400-as bekötésével bárhova megérkeznék, ahova menni szeretnék. Ezért az a véleményem alakult ki, hogy az m400-tól eltérő dacot van csak értelme rákötni, különben egy dilemmában toporgok és csak áll a pénz a rendszerben, nem pedig zenél.
Silent Angel Bremen B1
Ha már Silent Angel teszt, a kistesót is megvásároltam. Itt hiányzik az usb dac kimenet, azonban van coax, I2S (hdmi), valamint AES/EBU, van benne egy M1-el azonos chipet tartalmazó dac. Rendelkezünk továbbá wifi antennával és bluetooth lejátszással is (ezek az M1 esetében hiányoznak). Itt is találunk egy M10 jelű csatlakozót, ami a jövőben lehet aktív hasonlóan a nagytesóhoz. Garantáltan van Tidal Connect. A készüléket VitOS Lite alkalmazáson keresztül irányítjuk, amely nagyon egyszerű, viszont nagyon kevés beállítási lehetőséget tartalmaz. Hiányoltam, hogy nem lehet a szoftveres hangerő beállítást kikapcsolni, ami rendszerint jótékonyan hat a hangminőségre. Újonnan bekapcsolva a hangerő mindig le van tekerve, ami jó hír azoknak, akik a lejátszót egyenesen végfokra szeretnék kötni. Ami viszont előny az M1-el szemben, hogy az internet rádió alkalmazásban könnyen megtaláltam kedvenc Linn és Naim rádióimat. A B1 nem Raspberry Pi alapú, hanem egy saját fejlesztésű 2 magos, 1,2 GHz-es ARM Cortex-A7 CPU-ra épülő számítógépet tartalmaz, amely osztozik a dac lapkával. Ez a megoldás az M1-hez képest több anomáliát okozhat, de árának felébe kerül. Fontos, hogy a B1 ezen az áron nem tud sem Tidal Masters, sem MQA formátumokat lejátszani, be kell érnünk Tidal Hifi-vel, ami 44.1Khz 16 biten, azaz veszteségmentes cd formátum. Nem feledkezek meg arról, hogy a sacd lejátszóm sima cd lemezzel mire képes, szóval ne becsüljük le ezt a formátumot. A lejátszót érdemes LAN-on használni, mert lényeges javulást hallottam a wifi hangjával szemben.
M1 vs. B1 (saját dac)
A B1 hangja terápiás nyugalmat áraszt. Az M1 után az egész előadás lassabbnak és enerváltabbnak tűnik. Az ének valamelyest elvesztette azt a kifejező artikuláltságát és felém irányuló kiemelkedését, ami a nagytesót jellemezte. Nincsen olyan széles és mély sztereó tér, ami az „A” rendszer képességeit ki tudná aknázni, ezért ezt a lejátszót főleg hifi kategóriába ajánlom, de adott esetben audiofil szinten is megállja a helyét, ha célunk nem a hangminőség hajszolása, hanem egy nagyon-nagyon nyugtató zenélés. A B1 akkor kezd el igazán életre kelni, amikor elfelejtjük a nagytesót és elkezdjük csak élvezni a zenét. Ekkor vesszük észre, hogy az M1 saját dac-ját jellemző ölelő gyengédség és kedvesség nagyon is megvan. Így nem tudom a hangját külön jellemezni. Majdnem épp olyan, de kicsit kevesebbet kapunk kb. minden hangi paraméterből. A lényeges mondanivaló és az egyedi Silent Angel karakter nem vész el. Napokat zenéltem vele úgy, hogy nem éreztem késztetést arra, hogy váltsak. A relatíve gyengébb hang a nagytesó mellett értendő természetesen. Nem zavaró számomra, hogy nincsen Tidal Masters vagy MQA, elég jól főz abból, ami van.
B1– m400 vs. M1– m400 (coax futóműként)
Miután a B1 coax kimenetére rákötöttem az m400 dacot, az előadás testessé és erőtől duzzadóvá vált. Igazán hallgatható kombináció, azonban az Allo Usbridge Signature futómű USB-n ennél fele áron magasabb szintű hangot ad, miközben Tidal Masters-t és MQA-t is kínál, így ez a felállás saját rendszeremet tekintve csak kísérleti jellegű. Az USB átvitel a mai napon minden szempontból sokkal komolyabb volt. A B1 számomra inkább saját dac-jával érdekes, önálló streamerként tekintek rá és kevésbé futóműként. Amint a coax kábelt átkötöm az M1-re, megjelennek azok a térbeli és rajz-beli többletképességek, amiért általában drágább futóművet szoktunk venni, ha rendszerünk árából már egy üzembiztos és kényelmes használtautót lehetne venni. A két Silent Angel nem konkurál egymással sem árban, sem hangban. Sem futóműként, sem beépített dac-kal. Kimérték ezt patikamérlegen, kérem szépen. A saját dacok átugrását külső dac-al jelenlegi lehetőségeimhez képest pazarlásnak tartom. Egyszerűen zavar, ha úgy használom őket, hogy a belső dac használaton kívül van. Nagyon szívesen próbálnék ki olyan dacot, amit érdemesnek tartanék az M1-re kötni.
B1 vs. Allo Boss2
Sikerült végre hozzá méltó súlycsoportba helyezni szegény B1-est, mert a korábbiak nagyobb madarak voltak, amelyek között nem tudott érvényesülni. Az Allo Boss2 a kedvenc streamerem 100.000,- Ft alatt. Mindezek mellett a Boss2 iránti rajongásom nem csökkent, mivel ár/hang aránya továbbra is parádés és rendelkezik fizikai távval. Hozzá kell tenni, hogy a Boss2 lényegében egy DIY cucc, nem való akárkinek és megbízhatósági kérdésekkel is számolni kell. A B1 ezzel szemben hihetetlenül stabil és megbízható kis készülék és bátran ajánlható kezdő hifistáknak is. Netrádiót napokon keresztül hallgattam vele megszakítás nélkül. Előnyére legyen mondva, hogy a nagytesót leszámítva a B1 volt az első 300 ezer Ft alatt kapható hálózati lejátszó, ami kényelmesen meghaladta a Boss2 kvalitásait. A Boss2 egyedül a basszus mélységében és testességében tudott komolyabbat mutatni. Minden más hangi karakterben a B1 artikuláltabb, kifinomultabb. Nem éreztem ebben a relációban hátránynak a B1-nél a Tidal Masters hiányát (ugye ez a Boss2 esetében elérhető). A B1 ezzel a teszttel megmutatta, hogy árától elvárható, annak megfelelő szinten zenél.
Majdnem egy hónap aktív nyüstölés során egyik Silent Angel terméket sem tudtam semmilyen hibára kényszeríteni.
Összegzés
Nagyon vérszegény piaci környezetbe érkezett a Silent Angel két üdvöskéje. Ezt a szegmenst eddig a Raspberry Pi / Allo (külső dac-kal), a Bluesound Node, Lindemann Network, Ifi Zen Stream és különböző dacok uralták kb. 300 ezer forint alatt. ezután 300 és 800 ezer forint között egy nagy űr tátongott, majd jönnek a sokkal drágább Lumin, Lindemann Musicbook, Auralic Altair G1 és hasonló megoldások a high end felé tartó soha véget nem érő sztrádán.
A Silent Angel észrevette ezt az űrt és ennek közepébe próbálta belőni a M1-est, a B1-est valamivel ez alá. Amennyiben fogjuk a komolyabb készüléket és veszünk mellé egy Bonn N8 switch-et, valamint a hozzá ajánlott Forester tápot, könnyen 8-900 ezer Ft-nál találjuk magunkat. Ennyi pénzért olyan hangokat várnánk el, amelyek a valódi high end kapuját nyitják. Hogy kell-e arra menni, azt mindenki döntse el maga. (és pénztárcája)
Kinek ajánlom a Silent Angelt? Nem vagyok érdekelt, nem vagyok kereskedő. Egyszerű hifirajongó vagyok, aki a termékeket megvásárolta és szeretne hozzájárulni képességével vagy tehetségével a hazai audio kultúra fejlődéséhez. Az M1-et annak ajánlom, aki kész arra, hogy azt a félelmetesen gazdag és zenei utazást, amit nyújt, saját dac segítségével élvezze, valamint képes rá egy kellően komoly (milliós?) dac-ot kötni (ha szeretne a high end felé menni), illetve aki már most képes erre és nem érdekli a beépített dac, annak a dac nélküli "T" verziót ajánlom. A Silent Angel honlapján nagyon találóan írják azt, hogy „nagyítás” céljából használjunk külső dacot. Azaz, ha a részleteket fel kívánjuk nagyítani. Ha ez nem szükséges, akkor bőségesen elég lehet a saját dac igen komoly rendszer szintekig.
A B1-est annak ajánlom, aki egy végtelenül megbízható Tidal Connect streamert keres közép- és felső kategóriás hifi és belépő audiofil rendszerébe. Nem zavarja, hogy nem elérhető a Tidal Masters és az MQA, viszont elege van az egyforma, unalmas hangokból, viszont szeretne valamit, ami úgy izgalmas, hogy mellette végtelenül nyugtató.
Végül pedig mindkét streamert azoknak ajánlom, akik a bensőséges, lágy, simogató zenehallgatást szeretik, nem pedig a frontálisabb, agresszívebb, sterilebb sztereó színpadokat. Azoknak, akiknek a LP (Listening Pleasure) sokkal fontosabb, mint az SQ (hangminőség). Továbbá azoknak ajánlom a készülékeket, akik nem nagy hangerőn hallgatnak zenét.
Hogy én melyik kombinációt választom végül? Ehhez szükséges, hogy elérhetővé váljon a Tidal Connect az M1 esetében. Nagyon várom. Van egy módszerem. „Figyeld, hogy melyik marad bekötve” Ha nem tudok dönteni, elengedem az egész témát és csak figyelem, hogy hetek múlva melyik komponens van bekötve. Nálam most épp egy M1 saját dac-kal.
Avx fórumon Retrofuturista néven találtok meg. Szívesen válaszolok bármilyen kérdésre, ha tudok.
Update (2023. május)
Végre megjelent a Munich M1 készülékhez a Tidal Connect funkció, amely eddig tesztelve stabilnak tűnik. A gyártó szerint a VitOS Orbiterben integrált Tidal és Amazon Music átmenetileg nem érhető el, de dolgoznak ennek megoldásán.
