Ezúttal egy könnyed és rövidebb írással jelentkezem. Sokan kérdeztétek, hogy hogyan kötöttem ki a Marantz készülékeknél és mitől váltak ennyire meghatározóvá audio utazásom során. Rövid történeti áttekintő következik, ami remélhetőleg megválaszolja a kérdést. A készülékek nem pont időrendben, inkább logikai rendben jönnek egymás után. A Marantz kapcsán el lehet különíteni első Saul Marantz korszakot (1953-1964-ig),  Superscope USA korszakot (1964-1973), Superscope Japán korszakot (1970-1980), Philips korszakot (1980-1990), Marantz USA és Philips újraegyesítés korszakát (1990-2001), végül pedig Marantz Japán (2001 után) korszakot.

A fertőzés - Marantz Pm54 Mk2 35th Anniversary (1988)

A blog indulását megelőző 5-10 évben zajlott hifis identitásom megalapozása. Az induláskor nem rendelkeztem különösebb márkahűséggel. Teljesen nyitott voltam mindenre. Korai cikkeimben talán leírtam, hogy Videoton erősítőről Sansui quadro (QR-1500) receiverre váltottam, ami sok évig megvolt. Mikor anyagi lehetőségem lehetővé tette a komolyabb játékot, izgalmas utazás vette kezdetét. Megvásároltam 100 ezer Ft alatt és valamivel felette többféle Pioneer, Sansui, NAD, Rotel, Yamaha, Dual, Onkyo, Sony, Audio Block erősítőt. Elsődleges forrást akkoriban a 80-as évekbeli (TDA dac chipes) Philips alapú cd lejátszók jelentették. Az erősítők közül nagyobb hatással eleinte az Onkyo Integra erősítők, valamint régi kis Sansuim, később pedig a NAD model 160 receiver és a Yamaha CA-710 erősítő voltak rám. Mikor ez utóbbi kettőnek próbáltam állítani 100 ezer Ft alatt ellenfelet, minden jelentkező többnyire csúfos bukásra volt ítélve. Megjelent azonban egy versenyző, ami más volt, mint a többi. 

Amilyen csúnya volt szegényke, olyan gyönyörű hangot adott, amit korábban még egyik jelentkezőtől sem hallottam. Nem csak a hangminősége volt rendben, de az egész színpad olyan, korábban nem tapasztalt eleganciával és ritmikával szólalt meg, szívott be a zenei történésbe, hogy tudtam, hogy most valami nagyon fontos dolog történik velem. Lehet, hogy megérkeztem? Ehhez ki kellett próbálnom más Marantz termékeket. Mivel az esztétika mindig fontos szerepet játszott nálam, ki kellett próbálnom valamit, ami Marantz és gyönyörű.

Az első 22-es - Marantz 2270 (1974)

Mivel eléggé szerettem a 70-es évekbeli receiverek külsejét, kézenfekvő volt a 22-es széria kipróbálása, amelyeket mai napig a legszebb hifi készülékek között tartok számon. Sikerült szert tennem egy 2270-es Marantz receiverre, amit rendbe is rakattam szerelőmnél. Rendkívül zavaró és típusidegen, amikor szemsértő LED lámpákat tesznek egy 40-50 éves készülékbe. Ha egy 22-est veszek, első dolgom mindig  a Teréz körúti Conradba vezet. Biztosan lehet kapni ott 8V/250mA pilótalámpát, amelyből 7 db kell a készülékbe. Fontos, hogy a lámpacserét szakember végezze el, mert tapasztalat nélkül könnyen elállíthatjuk az érzékeny tunert akaratunk ellenére, vagy rosszabb esetben helyrehozhatatlan kárt teszünk a készülékben.

A 22-es szériát "mézeskalács" szériának hívom. Hangja SQ téren elmaradt a Pm54-estől, azonban LP (Listening Pleasure még mindig, nem pedig bakelit lemez) téren hozzátett egy karácsonyi hangulatot, ami egy kicsit színezett, de a szívemnek kedves. Nagyon jó érzés birtokolni egy 2270-est, viszont hosszú távon gátolja a feljebblépést komolyabb audiofil szintekre. Mivel tudtam, hogy tovább szeretnék menni, de Marantz vonalon, megpróbálkoztam egy házon belüli ugrással. De erről később.

JBL hang - Marantz model 900

Ha már Marantz szerelem, a véletlen szerencse nyomán kezembe került egy pár Marantz hangfal. Komolyabb hifista barátaim többsége alapvetően nem tartja sokra a Marantz hangfalait, mivel úgy tartják, hogy a Marantz csak kiegészítő jelleggel gyártott hangfalat, a katalógus feltöltése céljára. A model 900 kivételt képez. A Model 900 hangfal gyönyörű koloniál furnér doboza kopottan került hozzám. A hangfal maga nehéz és vastag furnérral van ellátva. Azonnal asztaloshoz vitt az utam, ahol a faanyagot lecsiszolták és felpolírozták, majd szelíd matt lakkal kenték le. A hangfal műszakilag rendben volt. Hangja tapasztaltabb barátaim szerint az L szériás JBL-ek környékén keresendő. Akkoriban egy Magnat All Ribbon 10P II-vel tudtam összehasonlítani. A 900 magasai kevésbé voltak fémesek, csilingelősek, valamint a mélye sem ment olyan mélyre, de tudott valamit, amit a Magnat nem. Komolyzenén tényleg nagyon komoly, felnőttes hanggal ajándékozott meg. BBC Marantz-nak is hívják, mivel a BBC stúdiójában ilyen Marantz-okat használtak a 80-as években. Ha tehettem, Bartók rádiót hallgattam rajta. Imádtam, ahogy a zongorát ábrázolta. Miután meggyőztem magam róla, hogy ezt a hangfalat tilos eladni, jött egy újabb szerelem egy dual koncentrikus Tannoy képében. A Marantz pedig azóta is egy kedves barátomnál zenél és válik napról napra értékesebbé. 

Újabb 22-es - Marantz 2275 (1975) 

Ez a Marantz viszonylag lelakva de eredeti belsővel került hozzám. Hangja nagyon hasonlított a 2270-es előadásához, azonban annál mélyebb és szélesebb színpadot képvisel. Egy évig tartott a restaurálása, amikor is a teljes belső megtisztult és megújult, egy újszerű állapotot vett fel. Magamnak vettem, meg is tartottam volna, csak egy bökkenő volt, amelyet úgy hívtak, hogy Yamaha CR1000. Annyira nem vagyok márkahű, hogy megvessek egy imádott receivert csak azért, mert más a neve, így a Yamaha készüléke az egyetlen, amelye rendre minden Marantz receivert kiszorított a helyéről. Hiába a szebb külső, hiába a könnyebb szerelhetőség, a Yamahát képtelen vagyok elengedni, így irodámban jelenleg az zenél. A 2275-ös így a 900-as hangfal tulajdonosához került és szerez neki örömteli perceket. A képen egy eredeti korabeli wc22 fadobozzal látható. Ezen a ponton bármilyen sok örömet is szerzett a 22-es sorozat, úgy gondolom, hogy végleg búcsúznom kellett tőle. Nem azért, mert bármi gond lenne vele, hanem azért, mert rendszereim egyszerűen magasabb szinten állnak ahogyan azt a Silent Angel teszt cikkben is írtam, a gyűjtőszenvedélyt felszámoltam. Ekkor már éreztem, hogy a Marantz életérzés kezd identitásomba beépülni, amely egyet jelent a kedvem szerint való zenei tálalással olyan készülékek által, amelyeket iszonyatosan jó érzés birtokolni.

Első feljebblépési próbálkozás - Marantz PM64 - ST64 (1986)

A 22-esek után eltökélt voltam, hogy a feljebblépést Marantz vonalon valósítsam meg. Mivel a Pm54-es emléke nagyon erős volt, azonnal lecsaptam egy olyan hasonló készülékre, amelyet már esztétikailag is sokkal vonzóbbnak találtam.

A Pm64 2x100w kimenő teljesítménnyel a Pm54 zeneiségét ígérte nagyobb tartalékokkal, ezért nagy izgalommal vettem birtokba. Hangjával azonban nem tudtam azonosulni, sehogy sem akart összeállni. Később egy trafóhiba miatt a készülék működésképtelenné vált, amely szerepet játszhatott abban, hogy az erősítő nem tudta az elvárásokat teljesíteni. Sajnos gyári trafót nem sikerült hozzá szerezni, ezért egy hasonló paraméterű trafót kapott, amely működésbe hozta. Természetesen ezt közöltem a hirdetésben és nyomott áron végül új gazdára lelt. 

Második feljebblépési próbálkozás - Marantz Pm6 ESOTEC (1982)

A sikertelen feljebblépési próbálkozás után egy veterán hifiket árusító boltban megpillantottam egy Pm6-ost és kipróbálás után sejtettem, hogy ez lesz az a gép, ami meghozza számomra az áttörést. Nagyon nagy szerelem volt. Olyannyira, hogy vonzotta magához a többi korabeli komponenst. Ekkor lett cd73-as cd lejátszóm is végre, amelynek külön cikket szenteltem, majd építettem egy gyönyörű 1982-83-as pezsgőszínű Marantz tornyot. A Pm6 hangja izgalmas volt, mivel a korábban ismert Marantz-os zeneiséget sokkal nagyobb tisztasággal párosította, így már-már modernnek tűnt a 70-es évekbeli receiverek után. Hangját sokáig szerettem, majd 1-2 év után már kevésbé találtam izgalmasnak. A Pm6 kapcsolható "A" osztállyal rendelkezik, amelyet ma már nem tanácsos használni, mivel a gép freonos hűtése már nem hozza a gyári szintet. Végül egy sokkal nagyobb vad megjelenése miatt döntöttem az eladása mellett, ami számomra sajnos keserű kimenetelű lett. Eladás után derült ki számomra, hogy a gép nem gyári végfok tranzisztorokkal rendelkezik, így soha nem hallottam azt, amire a gép valójában képes. Szerelőm egészen biztos, hogy korábban felhívta erre a figyelmem, de a sok egyéb információ mellett a lényeg szépen feledésbe merült, így saját hibámnak tartom a dolgot. Bevallom, hogy ez a körülmény nekem nem tűnt fel soha (lehet azonban, hogy eredeti tranyókkal máig izgalmas lett volna), viszont amikor a vevőm ezzel szembesített, kénytelen voltam emiatt vagy visszavenni vagy leengedni a gép árát. Utóbbinál döntöttem, bár utólag már lehet, hogy visszavettem volna és megpróbálom gyári állapotba hozni. Mivel minden folyóba csak egyszer lépek bele, ilyen fajta hibát soha többé nem fogok elkövetni. Nem baj, ez a hajó elment. 

cd73 szenvedélyem tetőfokán három darab is állt a tulajdonomban, ma már egy sem 

Kind of a big deal - Marantz Model 1200b (1973 - USA)

Ezzel a géppel megütöttem a főnyereményt és nyertem egy életre szóló barátságot. Eladójával máig nagyon jóban vagyok. Egy nálam sokkal tapasztaltabb és nagyobb műszaki tudású hifistától vettem a készüléket, aki hangsúlyozta, hogy ezt a gépet nem az ára alapján kell megítélni. A Marantz 1200b a Marantz fénykorából, az 1960-as évekből eredeztethető, amikor is a gépeket még az USA-ban készítették, és azok a McIntosh gépek ellenfelei voltak. A komoly súlyú 1200b minden korábbinál komolyabb megépítési minőséggel rendelkezik, hangminősége pedig megdöbbentett. Nem volt tipikus Marantz hangja, hangulata. Emiatt sokáig idegenkedtem tőle.

Az 1200b egy modern mércével is igen komoly hangminőséget képviselő erősítő, ha úgy tetszik, belépő egy vintage high end világba. Nincsen saját hangja. Bármit felerősít, amit rákötök és azt a tőle telhető legnagyobb hitelességgel és eszköztelenséggel teszi. Döbbenetes felbontásra, gyorsaságra és dinamikára képes. Semmi köze nincs a korábban írt készülékekhez. Teljesen más világ. Ekkor tárult fel előttem a Marantz egy igazán komoly arca, ugyanis az 1200b nem viccel. Könnyed szórakozás helyett minden eddiginél komolyabb térhatású színpadot rajzol, miközben alig szól bele a felvételbe. Felfogtam a súlyát annak, hogy mit jelent egy ilyen szintű gépet birtokolni és megmondom őszintén, 50 éves kora hiába nem látszott rajta, olyan felelősséggel ruházott fel, amit képtelen voltam elviselni. Egyébként is nehezen beszerezhető alkatrészeinek árát nem akartam kifizetni egy esetleges komolyabb szerviz esetén.  Több, mint tíz éve retróztam ekkor és belefáradtam, hogy évente-kétévente szerelőhöz viszem a gépeimet karbantartás céljára. Eljött az a pont, amikor úgy gondoltam, hogy veterános pályafutásom részben véget ért. Modern készülékre vágytam akár olyan áron is, hogy a döbbenetes hangminőséget elengedem. Tudtam, hogy addig tudok jól kiszállni belőle, ameddig állapota még gyönyörű, makulátlan, eredeti.

Marantz lemezjátszó - Model 6200 (1977)

Minden Marantz komponens közül legrégebben van birtokomban a Marantz model 6200 lemezjátszója, amelyet bevallom, hogy szépsége és Marantz emblémája miatt vásároltam meg. A lemezjátszó műszaki felújítása és beállítása során egy Ortofon OM5 hangszedőt kapott, ami tükrözi azt, hogy nem igazán esik a bakelit lemez nálam komoly súllyal latba, inkább egy hangulati elemként szolgál. A japán CEC lemezjátszó gyár készítette a pörgetőt átcímkézéssel. Igazán impozáns és gyönyörű lett az eredmény, hallgatható hanggal. Azonban az árán a mai kínálatból sokkal komolyabb lemezjátszókat lehet kapni, így dekorációs, hangulati és stíluselemként szolgál.

Belépő egy modernebb világba - Marantz Pm11s1 / sa11s1 és Pm15s1 (2008)

Kísérletet tettem arra, hogy az 1200b erősítőt relatíve modern Marantz segítségével váltottam ki. Tettem egy kis kitérőt Nuforce és egyéb márkákkal, hogy belekóstoljak más modern hangokba is (illetve márkahűségemet próbára tegyem), de tudtam, hogy én legbelül már Marantzos vagyok. Vettem először egy 2008-as Pm15s1 erősítőt, amelynek a hangja rettentően tetszett, viszont nem tudott felérni arra a szintre, amit az 1200b képviselt, azért azt eladtam. Később lehetőségem nyílt egy arany színű Pm11s1 megvásárlására, amely végül képes volt olyan kvalitású sztereó színpadot ábrázolni, amelyhez az 1200b szoktatott, de annál lényegesen önkényesebb Marantz-os hanggal rendelkezik, amelyet azonban imádok. 

A Marantz Pm11s1 és az Sa11s1 sacd lejátszó hűen képviseli relatíve modernebb köntösben mindazt, amiért veterános korszakomban Marantzos lettem. Nem tudom azt mondani, hogy régen minden jobb volt, vagy azt, hogy csak modern Marantzot vennék. Mindegyikben képes vagyok a jót látni. Egy azonban biztos. A zenének az a fajta tálalása, amelyet a Marantz embléma képvisel, számomra közelebb áll a tiszta zenei élvezethez és így a szívemhez, mint bármi más, a készülékek pedig olyan minőséget és értéket képviselnek, amely miatt eladhatóságuk és hosszú távú értéknövekedésük garantált. 

Saul Marantz, aki 1948-ban megalapította és megalapozta a Marantz márkát, idén januárban született 112 éve.