Marantz CD73. A lejátszó, amelyről nehéz nem elfogultan írni. Sokáig gyűjtöttem a bátorságot, mire eljutottam odáig, hogy írjak a lejátszóról, amely évek óta alapvetően határozza meg zenehallgatási szokásaimat. Korábban írtam arról, hogy halott formátum-e a cd lemez, így most erre a vitára nem fogok kitérni. Régebben rengeteg cd lejátszóm volt, több felső kategóriás Onkyo, Philips, Audio Block, Yamaha, Sony lejátszó fordult meg nálam. Egyik sem tudott letéríteni arról a véleményemről, hogy ha időm és módon volt rá, a bakelit lemezt hallgassam. A Marantz CD73-as készüléke volt az első, amely olyat mutatott, amely alapvetően változtatta meg mindazt, amit az ezüst korongokról azelőtt gondoltam. Ez az a lejátszó, amely nem enged szabadulni cd gyűjteményemtől, mivel megteremtette számomra a cd hallgatás önálló létjogosultságát. Tisztában vagyok azzal, hogy a CD73 nem a cd lejátszás csúcsa. A cd lemez olyan tartalékokat rejteget, amelyet több százezres, sőt milliós, vagy megfelelően modifikált olcsóbb készülékekkel valóban elő lehet csalogatni, mind a digitális, mind az analóg szekcióban. A CD73 a hifi kategória csúcsát képezi, nem akar a high end világába betörni, viszont a maga jogán olyat tud, amelyet kevés készülék. De erről később.

A Marantz CD73 egyedülálló hangjának megértéséhez vissza kell mennünk időben 1979-80 környékére, amikor a Compact Disc és a lejátszására alkalmas készülékek kifejlesztése folyt. A Philips és a Sony közösen alkotta meg a formátumot, ugyanakkor nem volt konszenzus azon tekintetben, hogy a lézerlemez 16 vagy 14 bites lesz. A Sony a 16 bitre, a Philips a 14 bitre szavazott. A Philips olyannyira meg volt győződve, hogy 14 bites (14 db 0-1 kapcsoló) lesz a digitális bemenet sávszélessége, hogy legyártotta a világ első DAC-ját, minden DAC-ok ősatyját, a TDA1540D-t, amely 14 bitnyi digitális jelet engedett be. Amikor kiderült, hogy a cd lemez 16 bites lesz, már volt a Philipsnek egy rakat TDA1540D dac chipje, amelyet fel kellett használni (a készülék ebből rögtön kettőt is tartalmaz). A Philips kényszerből feltalálta a túlmintavételezést (oversampling) és ún. digitális szűrőt alkalmazott a készülékben. A digitális jelet megtöbbszörözték, hogy előállítsák a hiányzó két bitnek megfelelő 16 bites felbontást. A művelet több, mint sikerült. A világ első, kerámiatokos dac-ját első osztályú áramköri kiszolgálással látták el, majd a világ első, preciziós ipari lézert tartalmazó cd futóművét tették mellé, így megszületett a világ első akkor "high end" cd lejátszója, a Marantz CD73, és testvérei, a Philips CD303, és a Grundig cd7500. Mindhárom készülék a Philips csoport részét képezte a 80-as évek első felében. A három készülék elektronikai felépítése valamelyest különbözik. Általánosan elmondható, hogy mindhárom közül a CD73 jelenti a legmagasabb szintet, mint ahogy a három márka pozícionálása is ennek felelt meg. Nem a CD73 volt az első cd lejátszó a piacon. Megelőzték 1982-ben a Sony CDP-101 és a Philips CD100 készülékek, de ekkor már bőven fejesztés alatt állt tesztünk alanya. A CD73 abból a célból készült, hogy demonstrálja a kompaktlemez képességeit, és egy átlagos bakelit lemezjátszó mellé oda lehessen tenni, akkor se valljon szégyent. 1983-ban félelmetesen újszerű és modern volt ez a formátum, így kellett egy készülék, amely a korabeli szaklapokban töretlen elismerést szül, így indítja a cd lemezt világhódító útjára. A korabeli lapok némelyike az új digitális korszakot, és a bakelit legyőzését ünnepelte, mások óvatosabbak voltak, de a készülék mindenhol egyaránt elismerő értékeléseket kapott. Az, hogy 1983-84 körül mekkora hype volt a "digitális" szó körül, mutatja, hogy több, a korszakban kiadott bakelit lemezem van, amelyek mai szemmel nézve megmosolyogtató módon büszkén hirdetik, hogy digitális forrásról készültek. 1983-84 körül minden digitális volt, ami menő. A Marantz CD73 újkori ára egyes internetes források szerint 500-600 angol font között volt, ami 550 fonntal és inflációval számolva ma 1848 fontnak felel meg, ami mai árfolyamon 661.454,- Ft-os újkori árcimkének felelne meg. Ebből a pénzből 1983-ban lehetett venni egy jó állapotú kereklámpás ezerkettes Ladát.

A száraz adatok ma is elismerést érdemelnek:

Digitális analóg átalakító: Csatornánként 1-1db kerámiatokos TDA1540D, 14 bit, 4x túlmintavételezés

CD futómű: CDM-0

Frekvenciaválasz: 20Hz - 20kHz

Dinamikatartomány: 90dB

Jel / zaj arány: 90dB

Csatorna elválasztás: 90dB

Teljes harmonikus torzítás: 0.005%

Jel kimenet: 2V

A készülék előlapján azonnal szembetűnik a kijelző furcsasága, ugyanis a trackek számát a Philips és Grundig testvérekkel ellentétben zöld led-ek mutatják. Mivel egyértelműen megvolt 1983-ban a technika arra, hogy számkijelző mutassa ezeket, ez dizájn elemnek tekinthető, amelyet csak pár testvérkészüléken alkalmaztak, de nem terjedt el. Meggyőződésem, hogy ez a megoldás a feltűnést, különcködést szolgálja, és hozzájárul a készülék gyűjtői értéke meredek növekedéséhez. A led-ek 15 track kijelzésére képesek, valamint egy plusz lámpa jelzi (over fl, azaz overflow), hogy ha esetleg több, mint 15 szám van egy lemezen. Navigálni nem egyszerű a készülékkel. Lejátszás (Play) és következő (Next) gomb egy és ugyanaz, erre a gombra elindul a zene. Pörgetés, pause, stop, select (ennek a nyomogatásával tudunk nagyot ugrani), preset, repeat és cancel gombok vannak még a készüléken. Valamint a jól ismert Compact Disc embléma, amely zölden világít, amikor a készülék bekapcsolt állapotban van. Külön érdekesség a készülék tetején lévő üvegtető, amely stílszerűen a pörgő cd lemezt mutatja.

A készülék hátulján hűtőborda sejteti, hogy nem belépő kategóriás készülékről van szó, valamint baloldalt az analóg rca kimenetek alatt található a távirányító egység csatlakozója. A CD73 ugyanis azon kevés lejátszók egyike, amely távirányítható volt ugyan, azonban ehhez külön távirányító egység beszerzése szükséges. A távirányító egység önmagában jelenleg komolyabb régi cd lejátszók árával vetekszik, de akár a CD73 értékének a felét is elérheti patika állapotban. A távirányítót láncolatban össze lehet kötni a külöbzöző, Marantz szériába tartozó komponensekkel, így ezeket együtt képes irányítani. A készüléken végül kívül található egy dobozban egy trafó, amely már nem fért be a készülékházba. Külön érdekesség, hogy a készülék Belgiumban készült. 1983-ban még ez is lehetséges volt.

Az eject gombot megnyomva egy hatalmas fiók nyílik ki a készülékből, amely nem véletlenül hasonlít a Marantz kazettás deckjeinek megoldásához. A fiók egyben a teljes futóművet is tartalmazza. Nem titkoltan a deckek kialakításától jött az inspiráció.  A cd lemez preciziós kiolvasását a CDM-0 öntvénymechanika biztosítja, amelybe ipari lézerfej került beépítésre. A lemez rezgésmentességét és stabil kiolvasását szolgálja ez a kialakítás, csakúgy, mint a lemezre felülről rácsukódó leszorító fül. Az újkora óta rendszeresen használt CD73-asok többsége még mindig gyönyörűen olvassa a lemezeket, köszönhetően az alkalmazott minőségi komponenseknek. Mivel tartósan elköteleztem magam a 73-as hallgatása mellett, beszereztem egy hibátlan, tesztelt tartalék CDM-0 futóművet, amelynek piaci értéke kb. megfelel a távirányító egységnek. Mindkettő kb. 40 ezer Ft körül ér itthon.

Meghallgatás során válik egyértelművé az, amely miatt ez a készülék nemcsak a külsejével, de a hangjával is felhívja magára a figyelmet. Sokan közhelynek tekintik a "hosszan hallgatható" hangot, amely leginkább a bakelit lemezjátszókra jellemző. Semennyire sem terhelik meg az idegrendszert, mivel a "natívan" analóg hang közelebb áll a természetben előforduló hangokhoz, az egész előadás természetesebb. Hihetetlen, de a CD73-as hangja pont ilyen.  Meggyőződésem, hogy a holland és belga mérnökök a CD73 megalkotása során egy bakelit lejátszót járattak egyfolytában a háttérben, hogy tudatosítsák, hogy addig nincsen kész a készülék, ameddig a kapott hang nem hat legalább ennyire természetesnek.

A CD73-ast csak 1983-ban árulták, mivel túl drága és bonyolult volt gyártani, üzletileg nem volt rentábilis a készülék. Az utód a CD74 és CD84 lett, némiképp hasonló képességekkel, de immár mindkettő a CD73-as képességei alatt. Ez elmondható a Philips és a Marantz későbbi készülékeiről, hogy mindegyik a CD73-as egy kicsit gyengébb, egyszerűbb, műanyagosított "gyermeke" lett. 

A CD73-asból kapott cd hang egyszerűen a legszebb, amit valaha cd lemeztől hallottam. Megkockáztatom, hogy áránál sokszorta drágább lejátszók mellé is oda lehet tenni. Megfelelő rendszerben használva ötvözi a bakelit lejátszók természetességét a cd lemez sterilitásával és zajmentességével, így mindkét világ jobbik felét tálalja a hallgató felé. A hangszerek élethűsége definiáltsága, a sztereó tér légiessége, a frekvenciák mindegyikének megléte első osztályú, és mindekelőtt hihetetlenül analógos, természetes. A CD73 a cd technika hajnalán olyat mutatott, amelyet azóta a későbbi cd lejátszók már nem tudtak reprodukálni. Egy olyan előadásmódot, amely lenyűgöz, letaglóz, és amelytől napokig, vagy esetemben egy életre nem szabadul a hifi rajongó. Szürreális az a nyugodtság és természetesség, amit a készülék ad. Egy komolyzenei lemez hallgatása közben nem érzem azt, hogy egy egybefüggő számot hallgatok. A hangszerek nincsenek egy masszába fűzve, külön életet élnek a térben. Akkor szólalnak meg, amikor kell, és a közöttük valóságos csend van. Érdekesség, hogy a lejátszó az írott lemezek többségét is gond nélkül lejátssza (1983-ban járunk, 10 évvel a CD írók megjelenése előtt!), míg ezt a későbbi, CDM-1 mechanikával szerelt CD-84-esről nem tudtam elmondani. Ez úgy gondolom, hogy a CDM-0 futómű hihetetlen precizitását mutatja. Külön elismerésre méltó, hogy a mérnökök mindezt a teljesítményt nem egy technika sok éven át történő csiszolása révén érték el, hanem minden tapasztalat és előzmény nélkül, a semmiből hozták létre a világ egyik legszebb hangú cd lejátszóját. 

Hátrányként megállapítható, hogy a CD73-astól a valóban hozzáértő szerelők félnek, mint a tűztől. Egyrészt a felépítése olyan sok apró alkatrészből tevődik össze, hogy szétszedése egy kész rémálom. Apró és sokféle  csavarok sokaságát kell aprólékosan szortírozni, raktározni kis üvegcsékben, mert bármelyik elvesztése szinte pótolhatatlan kár. Iszonyatosan bonyolult, többszintes áramköri lapok találhatók benne, vezetékek garmadával. Másrészt egy ilyen készülékben megtalálni egy hibát több hónapba is telhet, amelyre a mai rohanó világban egyszerűen nincs idő. Senki nem fizeti meg egy hozzáértő szakember azon idejét, amit ezzel a készülékkel tölteni kell egy átfogó javítás esetén. Kivételt képez ez alól a CDM-0 cseréje. Ez viszonylag könnyebb művelet. Ezért aki CD73-as beszerzésébe fog, javaslom, hogy egy nagyon patika állapotút rendeljen ebay-ről, ahol a készülékek ára 150 ezer és 300 ezer Ft között mozog, plusz szállítási költség. Saját cd73-asomat működésképtelen állapotban szereztem 2016-ban, és egy évbe telt, mire egy Philips CD303-as donor felhasználásával életre kelt. Azóta fogva tart és nem tudok tőle szabadulni. Nagyon ritkán bukkan már fel hazai hirdetési oldalakon, itthoni értéke 150 ezer Ft körül van, és szélsebesen elindult a 200 ezres érték felé és tovább. Egy hibátlan CD73-asra adott pénz tehát befektetés.

Nem többet, és nem kevesebbet tett ez a készülék, mint elhelyezte a cd lemezt a magas minőségű MQA/DSD hálózati lejátszó és a bakelit lemez között egy önálló helyiértéken. Ha ilyen lemezt akarok hallgatni, akkor kizárólag ez a készülék képes számomra ezt olyan szépséggel, zeneiséggel, nyugodtsággal, átéléssel tálalni, ahogyan a formátumot eredetileg megalkották. Visszatérve arra, hogy halott-e a cd lemez? Ha minden lejátszó legalább így szólt volna a teljes 80-as, 90-es, és 2000-es évek folyamán, akkor véleményem szerint ma önálló tábor lenne a cd-sek és a bakelitesek tábora, és a cd lemez nem tűnt volna olyannyira el a kollektív emlékezetben, mint ahogyan azt tette az elmúlt évtizedben. A cd lemez piacilag rentábilis megszólaltatása azonban közbeszólt, és olcsóbb, gyengébb minőségű lejátszókkal öntötte el a világot, amely ugyan kellett ahhoz, hogy a cd lemez győztes formátumkként szerepeljen a zene világában, azonban olyan hangminőségbeli tartalékok maradtak a lemezben, amelyekről le kellett mondani a közönség nagy részének. A Marantz egy CD73-as kiváló, csúcsminőségű veterán cd lejátszó, abszolút megérdemli azt a kitüntetett helyet, amelyet hifista körökben élvez.