Ez a blog szubjektív élményeimről fog szólni, amelyeket kirándulásaim során szereztem a hifik és a zene világában. Elmesélem, hogyan lettem hifibolond.  Mivel jogi egyetemre mentem, nem szereztem műszaki ismereteket ahhoz, hogy beható elektronikai és objektív mérési eredményekről, javítások műszaki mélységeiről tudjak beszámolni. Fogyasztói és rajongói szemmel fogok írni a hifikről és zenékről. Zenebolond révén gyerekkoromban fertőződtem meg hifi vírussal, mint sokan itthon. 5 éves voltam, amikor szüleim vettek Ausztriából egy Philips music centert. A ma már megmosolyogtató képességei akkor ámulatba ejtettek, így barátaimnál is a hifiket kezdtem el figyelni. Elbűvöltek a Videoton és Orion hifik, pláne a még jobb japán készülékek, de hiába szóltam szüleimnek, hogy kéne valami komoly, folyton mondták, hogy nincsen szükségünk ilyenekre. Így aztán gyűlt bennem a feszültség egészen egyetemista koromig, amikor is első ösztöndíjamból vettem egy Orion Orister 1015 erősítőt, és egy Videoton DC2050 hangfalat. Maga volt a mennyország a ma már megmosolyogtató képességeivel. Sok örömteli órát szereztek nekem, és egy házibulin is segítségemre voltak.

Az anyagi kényszer, a kispénzűség vitt a használt hifik felé, és valahogy leragadtam a 70-es, 80-as években. Hamarosan írni fogok róla, hogy milyen készülékek jöttek az Orion / Videoton páros után. Nagyon sok és néha így elgurult a gyógyszer:

Nem fogok pálcát törni sem az új, sem a régi hifik felett, nem fogok olyat mondani, hogy ebben még volt anyag, a mai  hifik fúúj. Nem fogom a korlátozott anyagi lehetőségeimet önigazolásként használni, és kijelenteni, hogy csak a 60-as, vagy a 70-es évek készülékei a nyerők. Megmondom őszintén, hogy minden hifit csodálok. Csodálatosnak találom azt, hogy Edison óta képesek vagyunk a hangot rögzíteni, és reprodukálni. Minden készülék, amely erre hivatott, egyedülálló műalkotás, mérnökök munkájának hónapjai, ha nem évei vannak bennük. Mégis azt mondom, hogy immár sok modern készüléket tesztelve, az 1970-es évek első felében készült készülékek adták számomra a legkedvesebb hangot.

Fura módon hiába szól az egyik készülék hátborzongatóan elethű módon, lehet, hogy a másik készülék kicsit esetlenebb, kicsit mosottabb, színezettebb hangképe lesz az, amely mosolyt csal arcunkra és előhozza a libabőrös zenei katarzist. Nincs abszolút jobb készülék. Különböző készülékek vannak, és ezek kiválasztása egybe esik önmagunk hifi ízlésének megismerésével.

Volt idő a hangrögzítés előtt, amikor csak kiváltságos keveseknek adatott meg a zene élvezete, pláne, ha klasszikus zenéről beszélünk. Ha építesz egy komoly hifit, egy csodának leszel a részese, ugyanis fokozatosan tisztítod magad előtt a maszatos üveget, amely a felvett előadás és a lejátszott reprodukció között van. Áttörni nem fogod tudni, de nem is kell.

A blogot azért hoztam létre, mert nagyon sok pénzt költöttem hifire, és nem volt megállás. Úgy éreztem, hogy megütöttem a főnyereményt, és szeretnék lenyugodni. Összeállt végre egy olyan rendszer, amelyet szeretnék véglegesnek betudni (hamarosan megmutatom), viszont nem szeretnék felhagyni kísérletező kedvemmel. Ezért azt találtam ki, hogy először leírom tesztjeimet az összes olyan készülékről, amely valaha kezem ügyében volt, hifista barátaim pedig szívesen hoznak irodámba kölcsön dolgokat, amelyeket cserébe letesztelek, és leírom élménybeszámolómat. Szeretném továbbá kedvenc lemezeimet bemutatni hifista szemmel / füllel. Azt gondolom, hifistákra szabott lemezkritikákat újság nem nagyon csinál. 

Az alaprendszer:

• Magnat All Ribbon 10P II Executive műszakilag és esztétikailag restaurálva (1986)
• Homokkal töltött hangfalállványok
• Yamaha CR-1000 receiver (1974) végfokként használva
• Camtech (Audiolab) C100 A osztályú előfok
• Marantz Cd73 veterán cd lejátszó (1983)
• Marantz 6200 analóg lemezjátszó Ortofon E tűvel (1977)
• Taga Harmony hálózati szűrő
• Auralic Aries Mini digitális futóműként használva
• TeraDak alacsony zajú lineáris táp Auralic Minihez
• Chord Mojo dsd dac
• IsoTek, Audioquest tápkábelek, Audioquest RCA kábelek
• Supra ply 3.4 hangfalkábel banándugó és átalakító nélkül 

Az alaprendszer elemeit 10 éve építgetem, cserélgetem, összehasonlító teszteknek vetettem alá minden egyes komponenst, ami kezem ügyébe került. Mindig a jobb hangúnak ítélt készülék maradt a láncban, vagyis nem volt szempont sem a márkahűség, sem az esztétika, mindent a hangnak rendeltem alá. 

Úgy gondolom, hogy ez a lánc már elég jó ahhoz, hogy elemeit etalonnak, azaz mércének használva le lehessen tesztelni bármit. Mindig mosolygok, amikor egy cikkben egy dolgot letesztelnek, és önmagában írnak a hangról :D Ez véleményem szerint teljesen értelmetlen. Én egy hifi elem hangját mindig csak valamihez képest tudom értékelni, ugyanis a hifi kategóriában meggyőződésem, hogy valamennyi készülék zenehallgatásra messzemenőkig alkalmas. Ráadásul az emberi agy folyamatosan adaptálja a hallott hangot, azaz hamar hozzászokik egy adott hangkarakterhez. Előítéleteink is folyamatosan torzítják a valóságot. Hajlamosak vagyunk egy újonnan kezünk ügyébe került készüléket jobbnak hallani, csak az újdonság varázsa miatt. Meggyőződésem, hogy ahhoz, hogy egy hifi komponensről korrekt szubjektív véleményt tudjak mondani, legalább 1 héten keresztül kell hallgatnom felváltva a teszt és felváltva az etalon készüléket. Az is megeshet, hogy az etalon alulmarad, de legalább volt mihez mérni a tesztelt cuccot.

A rendszerem építésének a célja az volt, hogy 1 millió Ft alatt olyat rakjak össze, ami ár/érték arányban verhetetlen. Abban nincs semmi poén, vagy kihívás, ha van 10 milliód hifire és vásárolgatsz high end elemeket. Persze, hogy brutál jól fog szólni. De a ranglétrát végigjárni az Orion Oristertől 100 készüléken át, az nagy kaland.

A hifista szubkultúra egy nagyon értékes közösség. Mindenféle hifit és zenét hallgató különböző embereket egy cél fűz össze: A kedvenc zenék számukra minél valósághűbb reprodukálása, átélése, és ennek során önmaguk és barátaik jobb megismerése, na meg új barátok szerzése, új készülékek és zenék megismerése. A zene az egyik olyan dolog a világon, amely a mindennapokat segít elviselhetővé tenni. Ha pedig méltó rendszeren szól a zenéd, az élet több, mint elviselhető. Az életminőség részévé válik a zene.