Kínoz egy álom. Egy régmúlt időben térek magamhoz Budapesten újszerű Wartburgok, Skodák, Polski Fiatok, korai Ladák által átszőtt utcán. Az emberek nagy forgatagban mennek a dolgukra fekete, szürke, barna, lehangoló színű, érdekes ruhákban, trapézgatyákban. Körülnézek, megcsípem magam, nem történik semmi. Ez tuti a hetvenes évek. Odafutok egy emberhez, megkérdezem, hogy milyen évet írunk. Azt feleli, 1975 márciusa van. Lesokkolódtam a hallottaktól, torkomba került a szívem, majd azonnal nekiláttam nem rémálommá tenni ezt az álmot, ahol kedvenc zenéim zöme még meg sem jelent és hifijeimet még le sem gyártották (illetve a Yamahám és a Sansuim valahol Japánban vagy Amerikában zenél egy dúsgazdag szerencsés nappalijában). Gyomrom korogni kezdett, kétségbeesetten rohantam hát munkát keresni. Koronás címeres mai kártyás okmányaimat és szintén mai címeres tízezresemet elrejtem a cipőm talpa és betétje közé. Ezeket nem mutathatom meg senkinek, mert bajba kerülök. Hiába van pénzem, nem használhatom. Őseimmel nem kerülhetek kapcsolatba, mert veszélybe sodrom későbbi születésemet. Papírok, okmányok hiányában a Nyugati pályaudvar egy hátsó, teherrakodó részén odamegyek a munkásokhoz. Könyörgök, hogy vegyenek be dolgozni. A brigádvezető végigmér, és kezembe nyom egy lapátot. Feketén dolgozom. Egész nap egy vasúti tehervagonról egy malacorrú kék-fehér ZIL platójára pakolom a szenet. Segítőmtől könyörgésemre kaptam egy tippet, hogy hol szálljak meg. Ismer egy idős nénit, akinek a lakásában meghúzhatják magukat a hajléktalan feketemunkások, ameddig össze nem szedik magukat. A néni kedves. Bevásárlásért cserébe főz kaját, és kimossa a ruháimat. Sikerült kunyiznom tőle egy Tesla lemezjátszót. Első fizetésemmel a zsebemben rohantam a lemezboltba. Szerencsére a járókelők segítettek, hogy merre kell mennem. A boltba belépve odarohanok a pulthoz, és kérdezem az eladót, hogy van-e Bergendy Hétfő dupla lemez. Azt mondja, hogy mindet elvitték, már csak a saját példánya van meg, de ez nem eladó. Mondom neki, minden eladó még ebben a szutyok rendszerben is, ami egyébként 1989-ben össze fog omlani, mert a Szovjetúnió becsődöl, majd szétesik, Kádár ugyanebben az évben meghal, cserébe utána is elég szar lesz, ugyan az oroszok maguktól kimennek, de inkább ne akard tudni a jövőt. Mondja, hogy ssss, halkabban beszéljek, mert a börtönbe, vagy az elmegyógyba visznek be, ha ilyen baromságokat hadoválok.  Kérdezi, mennyi pénzem van. Előveszem zsebemből a gyűrött százforintos bankjegyet, kiegyengetem. Kossuth Lajos arcképe néz rám. Remegve nyújtom át a pénzt az eladónak. Tudom, hogy sok a százas ezért a lemezért, de nagyon kell. Elveszi a pénzt, a lemezt odaadja. Már ott se vagyok, rohanok romos szállásomra, ahol felcsapom az öreg Tesla fedelét, kapkodva veszem ki a lemezt a borítóból, és azonnal teszem is a tűt a barázdákra. Mint a drogos, aki végre anyaghoz jut, nyugszom meg hirtelen a 26 éves Demjén Ferenc hangjára, és a jól ismert Bergendy fúvósokra. Szállok a zenével. Átélem, ahogy elárasztja ereimet és sejtjeimet a minőségi, eredeti, értékes könnyűzene. Megmenekültem a szürkeségtől. Boldog a lelkem. A lemezt hallgatva eszembe jutott, hogy mit kell tennem. Ha ügyes vagyok, dúsgazdag lehetek. Következő fizetésemből egy gitárt fogok venni, és "megírom", a jól ismert, de sokkal később születő AC/DC, Metallica, Guns'n'Roses, Nirvana, Bon Jovi, Eric Clapton, Phil Collins, Queen, Green Day számokat. Zenei forradalmat, és értelmetlen logikai loopot fogok csinálni a téridőben, mint Marty McFly. Bocs fiúk, de ez van, nem élhetek zsíros kenyéren és a pályaudvar menzájának teáján, nálam jobb helyen lesznek a szerzői jogdíjak. Nyugtatom a lelkiismeretem, hogy nem lopás ellopni olyasmit, ami nem is létezik. Több hónapnyi lapátolás után szert tettem egy keletnémet Musima elektromos gitárra, amihez egy házilag eszkábált csöves erősítőt szereztem. Green Day elég könnyen megy, kezdjük ezekkel az alapszintű akkordokra épülő dalokkal. Szuper. Oké, nyugalom. 1975-ben milliárdokat érő érték van a fejemben. Majd jön a többi, és döbbenten veszem észre magamon, hogy tudok gitározni, úgy járnak az ujjaim a húrokon, mintha azok a saját hangszálaim lennének. 645 dalt jegyzek le a fejemből több kockás füzetbe, majd a füzetet gondosan elrejtem a padlás deszkái között. A Bergendy együttest fogom megkeresni "újdonsült" szerzeményeimmel. Segítenem kell nekik világhírűvé válni. Bemutatok egy dalt, a többit pedig akkor, ha dalszerzőként és szerény, háttérben meghúzódó ritmusgitárosként bevesznek a csapatba. Csak ők képesek kidolgozni a fejemben lévő kincseket, vagy a fiatal Presser, de őt nem akarom zavarni, mert a későbbi LGT lemezek megjelenését nem akarom veszélyeztetni. Bemegyek a közgáz pincébe, keresem az éppen próbáló bandát. Ott vannak, nem hiszem el. Még együtt vannak, jól van, még Demjén is ott van, szuper. Nem fogom megmondani neki, hogy ki fog lépni, hátha segítek meggoldolni magát. Nagyon jól kell gitároznom, és énekelnem, hogy felkeltsem a figyelmüket. Egy szám után odalépek hozzájuk félve, remegve, és megkérdezem, hogy szeretnétek-e pár jó kis angol nyelvű dalt a következő lemezre? Kérdezik, hogy Ecseri piacos nyugati, vagy Jugoszláv szürkeimport lemezekről loptam-e zenét. Hazudom nekik, hogy egyik sem, saját szerzeményeim vannak, esküszöm. Gyerekek - tettem hozzá - az Ötödik sebesség szar volt a Hétfőhöz képest, ezt ti is tudjátok. Akartok a világ urai lenni? Akkor felejtsétek el a jövőre megjelenő Fagypont felett miénk a világ című lemezt, mert különben még a végén túltolom a jövendőmondást és mehetek a Lipótra. István szájából kiesik a szaxofon, zsibbadtan és dermedten állnak a bandatagok. Ok, ok, tiéd a színpad, gitározz valamit - mondják.  Alig kezdek a húrok közé csapni, hogy 1975-ben felcsendüljön a Wake me Up When September Ends, megszólal egy hang az égből, hogy "OK", majd a valóságban visítani kezd az érbresztőóra, piiiip, piiip, piiip. Ó basszuskulcs. Most kezdtem volna igazán élvezni a 70-es éveket. Amikor megiszom a reggeli kávémat, akkor térek magamhoz, hogy mi a szart álmodtam. Kifogtam egy aranyhalat, és volt három kívánságom. Az első az volt, hogy legyek képzett, profi gitáros. A második az volt, hogy küldjön vissza 1975-be a mai agyammal. A harmadikra azt mondtam neki, hogy majd későbbre tartogatom. A naptárra néztem. Október elsejének hajnala volt.

E heti lemez, amit ajánlok, nem más, mint szerény véleményem szerint a magyar könnyűzene egyik csúcsteljesítménye. Egy nagyon erős anyag, ami segített boldogabbá vagy elviselhetővé tenni az 1970-es éveket attól függően, ki hogyan gondol erre a vitatott korszakra. Az első magyar konceptalbum volt ez az 1970-es évek első felében, amely azt jelenti, hogy a dupla lemez összes száma egy összefüggő, összefolyó tematikára van felfűzve. Olyan zenei játékosság, kreativitás, dallamvezetés jellemzi, amely kizárólag a világ legnagyobb együtteseire jellemző. A Hétfő a világ egyik legjobb albuma. A mai kor hazai könnyűzenéje nyomába nem érhet dalírási és előadói képességek terén. A lemezt olyannyira szeretem, hogy természetesen eredeti bakelit (tudom, hogy vinyl, de akkor is így mondom köznyelv szerint) nyomaton és cd-n is egyaránt megvan. Nem vagyok hozzászokva, hogy egy csúcsminőségű, minden ízében csodálatos zenei anyag az anyanyelvemen szól hozzám, így ezt az érdekességet emelném ki leginkább, ami miatt mindenkinek ajánlom a lemezt. A Hétfőn nincsenek gyenge dalok.

A Wikipedia szócikke szerint ez volt az első magyar nyelvű dupla album. A címe egyaránt utalt az album témájára, valamint az együttes tagjainak létszámára. A nap mindegyik 24 órájához tartozik egy dal, valamint olyan új, addig itthon nem próbált kísérletek vannak a lemezen, mint a visszafelé játszott szalag (6:20-as), az 5/8-adban írt dal (Viharban), vagy egy korai  rockballada (Ébredj, napsugár!). Az 1973-ban kiadott anyag borítója a Játékkártya Nyomdában készült, amely gyakran elkopott, vagy elszakadt. A második változat egy Export kiadás volt, amely angol nyelvű Pepita címkével, és egy erősebb kartonpapírra készült borítóvel került piacra. Nekem az első kiadás van. Szinte lehetetlen nem leharcolt állapotú Hétfőhöz jutni, mert a lemez annyira erős, hogy az elmúlt 45-46 év alatt gyakran széthallgatták.

Hosszan nem térnék ki ezen a helyen a Bergendy-együttes történetére, ezt mindenki megteheti a Wikipedián és más helyeken, itt csak a lemezzel szeretnék foglalkozni. Röviden Bergendy István 1958-ban alapította az együttest az akkori Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem klubjában, és dzsesszt, vagy dzsessz hatású könnyűzenét játszottak a fiataloknak. Az együttes neve a két szaxofonos testvér, Bergendy István és Péter vezetéknevéből lett megalkotva, majd sikerével letarolta a közgáz és a Budai Ifjúsági Park közönségét. A Hétfő ezen nagyszerű együttes karrierjének megkoronázása. Az az album, amely tipikusan a legjobb együttesek életszakaszának első felében készül, és olyannyira meghatározza a későbbi éveket, hogy később mércéül szolgál minden utána megjelenő album számára.

Első dal, a Hétfő hajnalán (Latzin Norbert - Demjén Ferenc) olyan, mintha csak a Beatles későbbi pszichedelikus korszakában írt lemez valamelyik számát hallanám, de mégis egyedi. A tragikus sorsú, fiatalon elhunyt Latzin Norbertre emlékezzünk, amikor felcsendül a lemez elején elektromos orgona játéka. Pergő dobjáték, katonás, játékos könnyed dal, amelyet a fúvósok visznek, mint általában a Bergendy összes dalát. Egyértelműen azt sugallja számomra, hogy a hétfő nem egy rossz nap. Ha szereted az életedet, ugyanúgy szereted a hétköznapokat, mint a hétvégét. Ezután jön a Ház áll a sötétben (Demjén Ferenc), amely a tempós, igazi tipikus, minden ízében kora 70-es éveket idéző  dal. Vajon mi van ebben a házban a hétfő kora hajnalban? Szürke, unalmas, 70-es évekbeli városképet látok magam előtt, és az előtte elhaladó bandatagokat, akik gondolnak másokra, szeretnék mások életét szebbé tenni. Ébredj Napsugár (Hajdú Sándor - Demjén Ferenc) szól a következő dal, ami egy lassú ballada, továbbviszi az előző dal gondolatát, hogy gondolj a rajtad kívülálló emberekre, és a nap is süssön mindenkire. Mindenki érezze egy új nap minden szépségét és kínját. Gyönyörű gitárjáték, dallamvezetés, és Demjén Ferenc csodálatos hangja betalál.  Van a lemezen ős-rock is, bizony. Egy vérbeli rock nóta, a Jobb, ha kinyitod a szemed (Demjén Ferenc) a következő. Itt a korabeli dobjátékot emelném ki, amely a torzított gitárral, és Demjén Ferenc hangjával vetíti előre az énekes későbbi, rockosabb karakterét. Magyarország valaha élt (sokaknak egyik, számomra A) legjobb könnyűzenei énekhangja minden műfajban otthon van, és nemcsak dalszerzésben, hanem basszusgitár játékában is első osztályú. A hajnali elmélkedés után megindul a nap munkával kapcsolatos része, amely a közlekedéssel kezdődik. A 6:20-as (Hajdú Sándor - Demjén Ferenc) a korabeli közlekedés hömpölygését zenésíti meg, a nagyvárosban átélt elveszettség hangulatát. A dobok, a torzított gitárok, dobok pergése, és a Bergendy fúvósok zseniális dallamokat varázsolnak erre a különleges dalra. Megjelenik végül a visszafelé játszott szalag, ami talán a végre elért vonat zakatolását festi le. A Vén hobó (Demjén Ferenc) című számot Hendrei Tibor fotós ihlette, amely szerintem az egyik legszebb dal a lemezen. A 2002-ben elhunyt fotós a magyar könnyűzene aranykorát, az 1960-as és 1970-es éveket fotózta végig, és okozott kellemes perceket fiataloknak, zenészeknek, idősebbeknek kellemes természetével, és állítólag falta a nőket. Következik a Munkadal (Demjén Ferenc), amely mintha Aczél Györgynek és a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat illetékeseinek készült volna, hogy elterelje a figyelmüket a későbbi Úthenger és Hadd főzzek ma magamnak áthallásos, kódolt, átvitt értelmű üzeneitől. Teljesen tisztelem a banda azon döntését, hogy nyíltan nem álltak bele politikai témákba, vagyis inkább nem kezdtek el széllel szemben zenélni, mivel ez biztosította számukra azt a státuszt, amely zeneileg viszont korlátlan szabadságot adott nekik. Zseniális módon rejtett, kódolt üzenetek úgy gondolom, vannak a korongon, amelyek sugallják, hogy zenészeink szívük mélyén bizony nagyon nem kommunisták. Ez a dal egy himnusz az egyszerű munkásemberhez, aki egyébként nem tehető felelőssé a rendszer visszáságaiért, így mai fejjel is teljesen vállalható. Következik az Iskolatáska (Hajdú Sándor - Demjén Ferenc) ami a leghíresebb dal az albumról, mindenki fejből fújja, de abba kevesen gondolnak bele, hogy zeneileg egy mennyire érett, szép dal ez, Demjén mennyire könnyedén és gyönyörűen énekel benne, és mennyire szépen állít szobrot a gyermeki léleknek. Ha a Munkadal volt a kötelező kör a hatalom felé a lemez könnyebb kiadása érdekében, az Úthenger (Latzin Norbert - Demjén Ferenc) rejtett iróniával operálva akár szólhat az Aczéli kultúrpolitikáról is, vagyis szerintem szándékoltan arról szól, de még úgy, hogy átmenjen az illetékesek kezén, ne vegyék észre a rejtett üzenetet. Az úthenger itt a teljes kultúrpolitika, ami átmegy mindazokon, akik nem ülnek fel rá, így az úthenger biztonságos fedélzetén érdemes lenni, de ez bizonyosan nem tart örökké. Az úthenger egy tragacs, pöfékel, el fog romlani, szét fog esni, vége lesz. Csak húzzuk ki még egy kicsit. Hadd főzzek ma magamnak (Latzin Norbert - Demjén Ferenc) szintén egy mindenki által ismert, nagyon híres dal. Az egyetlen, amelyen Bergendy István énekel. Hamisítatlan rock'n'roll dal szintén áthallásos üzenettel. Számomra azt sugallja, hogy elegem van a rendszerből, hogy mindig mások mondják meg, mit csináljak, mások eszik meg azt, amit főzök, azonban ma, szeretném egy kicsit élvezni saját munkám jutalmát, amit a fennálló rendszer nem tesz lehetővé. Megszólal a nagyharang (Latzin Norbert - Demjén Ferenc) egy klasszikus peace rock ballada, jó riffel, és iszonyatosan dallamos fúvós befejezéssel és persze déli harangszóval. Dél van. És ez még csak az első lemez volt. Lemezcsere, jön a második korong.

Déli harangszóval indul a második korong, hogy átvezessen a délutáni dallamokba. Álmos hétfő délután (Demjén Ferenc) tempós, dallamos, intenzív dobolással és fúvósjátékkal hangol rá a dal, és sugallja, hogy a második lemez nem gyengébb, mint az első. Ebéd után én is mindig fáradt vagyok. Aludjunk egyet. Ebből éppen elég (Demjén Ferenc) jön a következő dal, és zenésíti meg azokat a frusztrációkat, amelyeket idegenek okoznak a közlekedés során. Apró érdekellentétek, civakodások, amelyeket nem szabad túlságosan komolyan venni, különben rámennek az idegek. De most Demjénnek tényleg elege lett, és felordít, hogy átvezessen a következő balladába. A Messze még (Latzin Norbert - Demjén Ferenc) a csavargó dala, aki mindenhol járt már, de már csak hazavágyik. Kellemes, kedves dal, zseniális dallamvezetéssel és kórussal. Végtelenül lehet énekelni autóvezetés közben, hogy egy kicsit átmelegítse az ember lelkét, mint jó forralt bor a téli hidegben. Viharban (Lain Norbert - Demjén Ferenc) a következő dal, amely mennydörgéssel indít, majd csörgő dobokkal, fúvósokkal. Valóban szokatlan a dal ritmusa, de nagyon jól festi az iszonyatos erejű szél és eső játékát, ahogy arcunkat csapkodja. Egy tisztességes család (Latzin Norbert - Demjén Ferenc) aranyos és szép dal, ma már nem írnának ilyet. Egy rendezett család sétál az utcán, a kiskamasz kislány feltűnően szép. A szerző a kislány ártatlanságát félti a felgyorsult, tisztességtelen világtól. Öreg zongora (Latzin Norbert - S Nagy István) szintén Latzin Norbert emléke legyen minden hallgató számára. Norbert a lemezt hallgatva újra él, és gyönyörű zongoraszólóval ajándékoz meg bennünket. S Nagy István, a kor legnagyobb hírű dalszövegírója írta az egyszerű szöveget. A vitatott szövegíró munkásságát lehet úgy nézni, hogy segített a bandának abban, hogy a szövegek átmenjenek a cenzúrán. Neve garancia volt a lemez akadálytalan megjelenésére. A korabeli viszonyok között ez volt a legtöbb, amit egy banda tehetett a viszonylagos országos siker érdekében. Bim-Bam dallam kíséretében jelzi a lemez, hogy este van immár, jön az éjszakai élet. Juliska (Latin Norbert - Demjén Ferenc) egy korabeli lányról (Sugar baby lenne ma) szól, akit talán nem is így hívnak, de folyton egy Alfa Romeo Giulietta furikázza egy tehetős úrral (Sugar daddy) és mindig értékes ékszereket kap. Hogy a jelenség mennyire nem mai, ezt jól mutatja, hogy 1973-ban már megénekelték. Ne ítélkezz felette, énekli Demjén, és ne haragudj, ha rád illene a dalszöveg. Mindenki döntse el, hogy Juliska szegény vagy gazdag. Az biztos, hogy ha neki jó így, akkor ne is bántsd. Végül állást foglal és kijelenti, hogy Juliska valójában (lelki?) szegény. Bordal (Latzin Norbert - Demjén Ferenc) az alkoholfogyasztás sötét és vidám oldala közül most az utóbbit népszerűsíti. Ott leszek (Hajdú Sándor - Demjén Ferenc)  a Bordal mellett talán a lemez felejthető dalai közé tartozik, de a többi dal annál jobban tündököl. Altatódal (Latzin Norbert - Demjén Ferenc) segít a lemez lezárni a napot és elraktározni az elmúlt nap megváltoztathatatlanságának élményeit. Szép dal, de sajnos valaki tekergeti a hangszínszabályzót, miközben a mesterszalagot keverik. Szerintem jobb lett volna, ha nem nyúlnak bele ilyen módon. Valamikor látlak-e még? (Latzin Norbert - Demjén Ferenc) még egy erős dal a végére, egy szerelmespár búcsújáról szól. Hősünk már talán alszik, talán az utcán történő éjszakai történések ihlették a dalt, ahogyan az ember próbálja egy random szerelmespár egymás felé intézett mondandóját kitalálni. Hétfő éjszakán (Latzin Norbert - Demjén Ferenc) az első dal bevezető, Sgt. Pepper-szerű induló témáját ismétli hatásosan. Ráadásként egy Epilógus (Hajdú Sándor feldolgozása) zárja ezt a monumentális lemezt. A lemez gyönyörű témáit egy csokorban újféle hangszereléssel kapjuk vissza, hogy aztán elraktározzuk és magunkkal vigyük az életbe ezt az élményt, amelyet ez a korong nyújt. Kapunk egy kis magyar népdalos betétet is, majd a bandatagok horkolnak, jelezve, hogy most már valóban véget ért a lemez.

Felesleges többet beszélnem arról, hogy mennyire erős anyag a Bergendy Hétfő. Mindenki hallgassa meg, aki még nem tette volna. Egyértelmű és szomorú lesz a kontraszt a mai kor könnyűzenéje és a Hétfő között az utóbbi javára. Ezek a srácok a zenéért éltek-haltak, és egy olyan korban adtak az embereknek minőségi szórakozást, amikor új kulturális élményekhez jutni sokkal nehezebb volt, mint manapság. Volt egy villanásuk a 70-es évek elején, egy iszonyatosan kreatív alkotói időszak, amely kitermelte ezt a lemezt, a színvonal a világszínvonal tetejéig akadt ki és örökké megőrizte az útókornak. A Hétfő zenei magasságait csak a Locomotiv GT tudta elérni a Loksi (1980) című albummal. Ezután sötétség és csend ereszkedett a magyar könnyűzene egére. Születtek egyenként nagyon erős dalok, de mint összefüggő album, és láncolat, ezt a két albumot azóta senki sem tudta megközelíteni. 4 éves kisfiam is imádja a lemezt, így utánpótlás lesz Bergendy rajongókból. Egyébként főhősünk kétszer is hazudott a sráconkak. A  Fagypont felett miénk a világ is egy nagyon klassz kis album lett, de ez már egy másik történet. Viselkedését és későbbi nagy művészek meglopását egyébként elítélem (még szerencse, hogy lehetetlen elkövetni), csak a történet így volt kerek és így adta ki a bevezetőt cikkemhez.

Gratulálok mindenkinek, aki ezen mestermű létrejöttében közreműködött.

10/10

Az olvasók értékelése: