2018. feb 10.

Halott formátum-e a zenei cd lemez?

írta: Retrofuturista hifista
Halott formátum-e a zenei cd lemez?

Az 1960-as évek óta foglalkoztatta a tudósokat, hogy digitálisan rögzítsenek hangot egy erre alkalmas adathordozón. A fő szempont ekkor még nem a hangzás volt, hanem a számítógépes adattárolás határainak tágítása, valamint az analóg hanghordozók természetszerű romlásának kiküszöbölése. Ha tegyük fel, egy digitálisan rögzített hangot adatveszteség nélkül le lehet játszani a rögzítéskor, 50, 100, majd 200 év múlva, akkor az emberiség kultúrkincsei jobb eséllyel öröklődnek át a következő generációkra. Ahhoz, hogy átéljük, hogy mennyire modern volt a cd lemez a technológia hajnalán, gondolatban menjünk vissza 1979-be. Még nem mutatták be az IBM PC-t és hétköznapi mobiltelefonok sem jelentek még meg. A számítógép még mindig fura professzorok és kísérletező kedvű egyetemisták különc játékszere, nem tört még be a háztartásokba (leszámítva talán az Apple II gépét, és az Atari 2600 játékkonzolt, amelyek ekkor már piacon voltak a vasfüggöny szerencsésebbik oldalán). A hifisták vinyl lemezeket és orsós magnókat hallgattak. Senki nem volt felkészülve arra, hogy a Philips és a Sony olyan bejelentést tesz, ami hamarosan felforgatja zenehallgatási szokásainkat. Holland és japán mérnökök együtt jelentették be 1979-ben a lemez megszületését, szabványának véglegességét. A CD lemez megjelenése mai fejjel felfoghatatlanul modern dolog volt. Kifejlesztése csaknem 10 éven keresztül tartó megfeszített munka eredménye. A Philips egy ún. "vörös könyvben" rögzítette az eljárás  szabványát, a Sony pedig hozzátette a saját fejlesztéseit. Az első, kereskedelmi forgalomban kapható cd lejátszóra (Sony CDP-101) még 1982-ig várni kellett. Az árcédula kezdetben természetesen húzós volt. Érdekességképpen a Szovjetúnióban is zajlottak kísérletek az 1970-es években egy digitális hangrögzítő és adattároló rendszer kifejlesztésére, de a szovjet mérnökök anyagi források elapadása miatt kénytelenek voltak felhagyni a fejlesztéssel.  

img_3421.JPG

A cd lemez az ún. pulzus kód modulációs (PCM) elven alapulva az analóg jelek csomagjait 44,1 kHz mintavételezési frekvenciával 16 biten digitális formában tárolja. A lemez megalkotásához mérhető komoly mérnöki feladat volt különböző, minimális vibrációval bíró futóművek megalkotása a lemez beolvasásához. A lejátszó precíziós lézersugara a lemezre nyomott, csak mikroszkópikusan látható digitális adatot (1-eseket és 0-kat) leolvassa, és küldi ezt az információt lehetőleg minél jobb minőségű áramköri úton keresztül a D/A konverterbe (ez a lejátszó hangkártyája), amely a digitáils jeleket újra analóggá alakítja, és küldi az erősítő előfokozatába jelfeldolgozásra, majd végerősítésre. A minél jobb lejátszók ezt a rendkívül adatveszteséges folyamatot próbálják kevesebb zenei információ feláldozásával elérni. Amikor tehát cd lemezt, vagy bármilyen digitális formában tárolt zenét hallgatunk, szaggatott hangot hallunk. A szaggatás azonban olyan gyors, hogy az emberi fül számára észrevehetetlen, így megjelenik a folyamatos hang illúziója. 

A 44,1 kHz frekvenciát a Philips és a Sony a Nyquist-Shannon elméletből vezették le, mely szerint a mintavételezési frekvenciának a természetes hanghatás érdekében kétszer nagyobbnak kell lennie, mint a reprodukálni kívánt frekvencia maximum frekvenciája. A frekvencia megválasztásánál egyrészt a lemez kapacitása kényszerítette kompromisszumra a mérnököket. A kompaktlemeznek ugyanis alkalmasnak kellett lennie arra, hogy a legtöbb zenei albumnak elegendő tárhelyet biztosítson (a lemezek kezdetben 60, majd 74, legvégül 80 perc hangzó anyag rögzítését tették lehetővé), hangminőségének pedig olyan jónak kellett lennie, hogy piacilag is sikeres lehessen, előnyei valós alternatívát nyújtsanak az orsós magnóval, valamint a bakelit lemezzel szemben. Az emberi fül frekvencia érzékelésének maximuma 22kHz. Ezt duplázták, és toldották meg egy kicsivel. Minden adott volt tehát egy kiváló zenehordozó formátum megszületéséhez. A kompaktlemez elterjedéséhez az kellett tehát, hogy a vásárlóközönség magától hajlandó legyen a bakelit lemezzel szemben előnyben részesíteni a lemezboltban. Egyes feljegyzések szerint az első, kereskedelmi forgalom számára legyártott cd lemez az ABBA együttes hattyúdala, a nagyszerű The Visitors című album volt.

A cd lemez vitathatatlan előnyei a bakelit lemezzel szemben az alábbiak:

- jó minőségű lejátszóval és hifivel ugyanolyan alkalmas igényes zenehallgatásra (az örök "melyik a jobb" dilemmát kihagynám, mert nem vezet sehova)

- kevésbé érzékeny a sérülésre, hibakorrekciós algoritumusokkal a lejátszók karcos lemezekkel is boldogulnak

- mindig sistergés- és zajmentes, tiszta, kicsit steril hang

- nem kell megfordítani

- lehet léptetni, tekerni

- belefér egy táskába

- később hordozható discman és autós lejátszás lehetősége, amely a 80-as években a tehetősek számára, 90-es években a tömegek számára vált elérhetővé

A fentiek hozzájárultak ahhoz, hogy a cd lemez az 1990-es évekre a háztartásokból kiszorította a fekete lemezeket (itt még senki nem gondolt visszatérésükre, amely egy másik cikk témája lehetne). Hogy mennyire biztosak voltak az  ebben érdekeltek a kompaktlemez sikerében, kiválóan szemlélteti a lenti írás, amelyet egy 1983-ban kiadott cd lemez belső borítójáról fényképeztem. A cd lemezt kezdetben valóban abszolúte jobbnak gondolták minden téren a bakelit lemeznél. Pár korabeli hifi magazin ugyanakkor már 1983-ban megfogalmazta a dilemmáját a cd hangjával kapcsolatban, és a bakelit lemez előnyeit hangsúlyozta.

fullsizeoutput_b86.jpeg

Ahhoz, hogy körüljárjuk a témát, mely szerint halott-e a cd lemez vagy sem, a lemez potenciális felhasználóit először ketté kell választani hifistákra és átlag felhasználókra.

Az átlagos felhasználók terén elmondható, hogy a cd lemez mára a perifériára szorult. Ez a folyamat a 2000-es évek elején megindult, az MP3, majd a veszteségmentes FLAC tömörítések megjelenésével.  Ezek szükségtelenné tették a kompaktlemezt mindazon emberek számára, akik megelégszenek erősen kompromisszumos hangminőséggel cserébe a minden eddiginél jobb hordozhatóságért és kényelemért. Vannak gimnazista korúak, akik már soha nem hallgattak cd lemezt, és boldogan elvannak hordozható vezeték nélküli lejátszóikkal, amelyek már csak a bluetooth (és nem aptX) veszteséges jelátvitele okán is erős hátrányban vannak hangminőségüket tekintve. Térhatású sztereó hangszínpadra pedig ezen rétegnél nincsen általános igény. Őket nagyon nehéz lenne tehát a hangminőség növelése felé terelni, mivel erre felhasználható pénzüket inkább koncertekre és egyéb közösségi élményekre költik. A fogyasztók ezen kategóriája, főleg a fiatalok tömegei felől nézve a cd lemez véleményem szerint halottnak mondható, sokak szemében egyenesen teljesen ignorált, régi lommá vált. Az előfizetéses szolgáltatók, mint a Spotify, Deezer, Apple Music, Google Music Play betöltik a lemezkönyvtár szerepét, és a zeneipart fenekestül felforgatták. Mivel a művészek egyre kevesebb pénzt keresnek a lemezeladásokból, ez logikusan magával hozta a zenei albumok minőségének drasztikus visszaesését, pár üdítő kivételtől eltekintve. 

A hifisták terén elmondható, hogy a cd lemez még tartja magát két dolognak köszönhetően:

a) A cd lemez hangminősége a tömörített és az átlagos streaming szolgáltatásokon elérhető zenékhez képest mérve is mind a mai napig nagyon komoly.

b) A cd lejátszók hangminősége szigorúan adott vételáron a digitális fáljok lejátszására alkalmas készülékek (pl. hálózati lejátszók) hangminőségét még mindig meghaladja. Ami azt jelenti, hogy ha veszel pl. egy felső kategóriás 20 éves cd lejátszót pl. 30-40 ezer Ft-ért, ezért a pénzért nem fogsz kapni a hangját meghaladni képes médialejátszót, streamert. Ez köszönhető egyrészt annak, hogy a cd lejátszók már több, mint 30 éve velünk vannak, így könnyen és olcsón beszerezhetünk egy régi, de kiváló hangminőségű készüléket, másrészt pedig annak, hogy a cd lejátszók megalkotásakor nem kell figyelemmel lenni egyéb felbontású fájlokra, lemezekre (kivétel ez alól a későbbi SACD, HDCD, dvd és blu ray lejátszók), amely vitathatatlan előnyökhöz vezet a hangminőség terén. 

A még mindig szópárt azért húztam alá, mert ez az az állítás, ahol az utóbbi 1-2 évben rohamos változás van folyamatban. A kínaiak ugyanis már a spájzban vannak. 

A kínai ESS Technology cég az elmúlt években mutatta be Sabre dac chipjeit, amelyek folyamatosan hódítanak a hifisták körében köszönhetően annak, hogy ezen igen olcsó és végre nagyon magas hangminőségre képes dac chipeket egy sor nagyon komoly dac-ba építették be (pl. Audiolab M-DAC), ezáltal elérhető közelségbe került egy jó minőségű középkategóriás cd lejátszó hangjának elérése, vagy meghaladása olyan áron, amelyről eddig csak álmodhattunk. Az ESS cég egy egész dac családot mutatott be az egyszerű otthoni felhasználóktól a high end rendszerekig. A pár napja bemutatott Auralic Aries Mini streamer az ESS Sabre 9018K2M dac chipet tartalmazza, és hangminősége messze felülmúlja a fenti 30-40 ezer Ft körül kapható cd lejátszókat is, de a 109 ezer Ft-ért vett Audio Block audiofil cd lejátszóm hangját is messze felülmúlta saját dac-jával.

Szintén a cd lemez sírját ássák a streaming szolgáltatások MQA, vagyis Master minőségűnek mondott, de valójában csak a cd felbontásánál magasabb, általában 96Khz/24 bit, vagy 192Khz/24 bit felbontású zenéi, amelyek ezt a felbontást kezelni képes lejátszóknál, mint pl. az Aries Mini, képesek a hifisták számára még több zenei részletet megmutatni. Szintén terjednek a hatalmas méretű DSD64, DSD128 és DSD256-os hangfájlok, vannak olyan hifisták, akik NAS szervereken 20-50-100 terabájt brutálisan részletes felbontású zenéket hallgatnak. Ezeket a formátumokat az átlagos hifiknél jóval drágább audiofil és high end rendszereken lehet élvezni, mivel az átlagos egyszerű hifik fizikai korlátai már nem képesek ezen zenék töblettartalmát megmutatni. Egyelőre tehát az MQA / DSD is a jómódúbb hifisták játékszere. rétegigény. 

Ahhoz, hogy a cd lemez ne haljon meg, előnnyel kell bírnia a streamelt zenével szemben.

A cd lemez előnyei a jó minőségben, igényes lejátszón streamelt zenével szemben:

- bizonyos, főleg komolyzenei kiadványok kizárólag cd lemezen érhetők el

- még mindig ott vannak a kedvenc cd lemezeid a polcon, jobban át lehet élni velük régi emlékeket

- fizikai lemez vásárlásával jobban ki lehet fejezni a művész támogatását, jó érzés egy eredeti lemezt birtokolni, könyvecskéjét lapozgatni

- egy legendásan jó cd lejátszó hangkarakterét nem lehet leutánozni

- ... (aki tud még, mondjon ilyet nyugodtan a kommentekben)

Sajnos nem jut eszembe több előny. A legjobb hangú cd lejátszóm (Marantz CD73) egy veterán készülék, amely arra hivatott, hogy demózza a cd lemez képességeit a korai érdeklődők számára. Minden, amiben különbözik az Auralic és a Chord Mojo streamelt hangjától, kizárólag hangzásbeli sajátosság, semelyik készülék hibájának nem mondható.

A Tidalon (vagy Qobuzon) streamelt zene előnye a cd lemezzel szemben:

- havi 3000 Ft előfizetési díjért az összes valaha kiadott külföldi és magyar könnyűzenei albumot elérem, távirányítóként használva a telefonomat a hálózati lejátszómhoz

- nem kell lemezekkel bíbelődni, nem tud mi rongálódni, megsemmisülni, hiszen a Tidal szervereiről játszom a zenét távolról

- a hangminőség jó minőségű lejátszót használva vetekszik a cd lejátszók hangjával, a high endbe hajló hangzást  elérni bizony itt már olcsóbb, mint a high end cd lejátszók (500e+) ára 

- cd felbontás fölé lehet menni, amely különleges zenei élményt nyújt (Tidal Masters, MQA)

- lejátszási listák létrehozása, variációk sokasága, listák megosztása barátokkal

- az alkalmazás lehetőséget nyújt a zenei ízlésemnek megfelelő, új zenéket felfedezni 

Az Auralic lejátszójának 180 ezer Ft körüli ára még mindig elég borsosnak mondható egy átlag felhasználó számára, de lehetőségem volt kipróbálni a Tidal integrációra képes iEast M20 hálózati wifi lejátszóját, amely már csak 35.000,- Ft-ba kerül. 

img_3422.JPG

Az iEAST készülékét egy másik cikk írása során fogom letesztelni. Elöljáróban annyit, hogy bluetooth vevőmet szerettem volna kiváltani egy wifi streamelési lehetőséggel (mint amilyen a Google Chromecast), és belebotlottam ebbe a készülékbe. Ez a kis doboz az ESS Sabre 9023-as dac-ját tartalmazza, amely az Auralic dac-jához képest alacsonyabb kategóriájú, viszont még mindig nagyon komolynak mondható. Az iEAST készüléke jó minőségű jack-rca kábelt használva az összes 100.000,- Ft alatti értékű cd lejátszómat (ebből van most nekem olyan 7 db) megette reggelire a sztereó térábrázolás terén. Olyan hangszínpadot, dinamikát, hangszeres ábrázolást varázsolt a hifimre, amelyeket ezek a cd lejátszók nem tudtak lekövetni. Ez a 35.000,- Ft-ért kapható készülék azt kénytelen mondatni velem, hogy a cd lejátszó a háztartási átlag felhasználás szintjén halott. 

A cd-t azonban nem szabad leírni, mert nagyon komoly zenei tartalékokkal rendelkezik. Ezt azonban nagyon komoly, véleményem szerint 200.000,- Ft feletti értékű lejátszókkal lehet elérni. Nem kell jóstehetség annak kimondásához, hogy nem fognak tömegek 200 ezer Ft felett cd lejátszóra költeni. Rétegigénnyé vált.

CD lemezt egyébként imádó hifistaként azt kell mondanom, hogy a cd lemez ugyan nem halott, de komoly bajban van. Egyre inkább jön lefelé a high end világából a kommersz felé azon hálózati lejátszók tömkelege, amelyek el fogják érni, de sok tekintetben meghaladják az átlagos cd lejátszókat.

Ha hihetünk annak, hogy a hanghordozókkal kapcsolatos trendek az Egyesült Államokból indulnak ki, egyértelműen látjuk a fenti ábra alapján a fizikai hanghordozók piacának eltűnését. A világ többi pontján nem ennyire drasztikus a helyzet, Európában például több egyfőre eső vinyl lemezt adnak el. A kevésbé fejlett országok korlátozott lehetőségeiből adódó sajátosságaira most nem térnék ki. 

Konklúzió:

Sok-sok éven át ragaszkodtam a cd lemezhez, és mereven elzárkóztam a hálózati lejátszók és dac-ok világától, mivel retrósnak tartottam magam. Viszont nem lehet véleményt alkotni valamiről, amit nem ismerünk. Belekóstoltam a hálózati lejátszásba, és azt kell, hogy mondjam, hogy igen, streameléssel tudom már a legjobb minőségű hangot előállítani hifimből, és azt gondolom, hogy ezzel nem vagyok egyedül. A CD lemez pedig - ha nem is egyértelműen halott - szépen lassan beköltözik a retro világába.

Szólj hozzá