Mindig problémát okozott, amikor egy hifi készülék hangját szavakba kellett önteni, mivel az eredményt számos szubjektív tényező befolyásolja. A tiszta hangminőséget valamelyest tudjuk definiálni a mély, közép és magas tartományok kidolgozottságával, összehangoltságával, a sztereó színpad dinamikájával, térbeli pontosságával, meghatározottságával. Létezik azonban egy olyan hangi tulajdonság, amelyet nem tudunk szavakba tuszkolni. Számomra a zene hangfestmény, amely szerencsés esetben egy erős mondanivalót igyekszik bevinni a tudatba. Egy olyan egyéni művészi térből emel át valamilyen tartalmat, üzenetet, amely a hallgató érzelemvilágával keveredve erős, katartikus érzéseket kavar. Ami élő előadásnál azonnal megtörténik az emberi jelenlét erejével, azt a hangrögzítés és a hangvisszaadás megtöri. A Listening Pleasure egy szubjektív mutató arra, hogy ez a törés valamennyire helyreállítható. Amelyik készülék nagyobb zenei élvezetet képes okozni, azt választom. Nem érdekel a tiszta hangminőség, nem érdekel a high end. A tiszta hangminőség (SQ) mellett meg kellett tehát alkotnom a tiszta zenei élvezet (Listening Pleasure - LP, semmi köze az ugyanígy rövidített hanghordozóhoz) fogalmát is, mert úgy éreztem, hogy kizárólag az SQ irányában haladva az ember soha nem lelhet nyugalomra. Nem történhet meg soha az a szerencsés együttállás, hogy őszintén harmóniába kerülünk rendszerünkkel. A cikket 4 hónappal a készülék megszerzése után írtam, hogy ne álljak az első impulzusok hatása alatt.

Több, mint 20 éve hifizek intenzíven. A hálózati lejátszással viszonylag későn, kb. 10 éve kezdtem foglalkozni. Az akkor kapható, számomra elérhető árú dacokat kezdetben windows pc-vel hajtottam és arra a meggyőződésre jutottam, hogy a pc alapú lejátszás kizárólag arra alkalmas, hogy böngésszünk vele. A kedvenceimet lemezen vettem meg vagy ha erre nem volt alkalmam, a flac file-okat cd-re írtam ki. Akkori főleg veterán Philips cd lejátszóim nagyságrendekkel szebb hangot adtak, mint a korabeli dac-jaim windows pc-re kötve. Ahogyan teltek az évek és anyagi mozgásterem a dacok ár/hang arányával egyetemben javulni kezdett, úgy érzékeltem azt, hogy a számítógépes zenelejátszás nívóban és hangminőségben megérkezett a cd lejátszó mellé, sőt bizonyos konfigurációkkal sikerült meghaladnom az aktuális cd lejátszóm hangi képességeit.

Történetem az Allo Boss2-vel akkor kezdődött, amikor már jó ideje használtam az Allo Raspberry Pi (illetve Sparky) alapú futóműveit, amelyeket ár/hang arányban a legjobbnak tartok. Ezekkel a futóművekkel számos dacot volt alkalmam hajtani, amelyek közül az AKM chipekkel szerelt dacok az LP faktort tekintve (LP = Listening Pleasure szigorúan) rendre meghaladták az ESS Sabre dacokkkal szerelt készülékeket. Az AKM chipes dacok iránt való rajongásom tetőfokán sikerült megszereznem egy Topping d70s-t, amelyet hallgatva megállapítottam, hogy elértem egy olyan szintet, amellyel képes lennék hosszú évekig élvezni a zenét anélkül, hogy késztetést éreznék arra, hogy egyre dráguló lemezeket vegyek.

Mindezek mellett megvolt az Auralic Aries Mini, Aries, valamint a Bluesound Node 2, 2i, Node 2020 vonal is, amelyeket az olcsóbb Raspberry Pi alapú lejátszókra cseréltem Volumio használata mellett. Volt alkalmam tesztelni a Volumio Primot is. 

Időközben egy kedves barátom megkért, hogy vegyek neki igen kellemes veterán hifi rendszeréhez egy hálózati lejátszót viszonylag kevés pénzből. Az avx hirdetési oldalán valaki éppen egy Allo Boss2-es dac-ot árult. Mivel az Allo futóműveit bátran ajánlottam bárkinek, tettem egy próbát, megrendeltem potom 40 ezer Ft-ért a fekete (olcsóbb) verziót. Létezik egy kék-fehér változat is, amely az én tetszésemet nem nyerte el, viszont a micro sd kártyát könnyebb benne cserélni, mivel a slot ki van vezetve a készüléken kívülre. A Boss 2 megérkezett, ám macerás volt beüzemelni, mivel frissen telepített Volumio alatt zenél ugyan a készülék (I2S dacok között szerepel), de az OLED kijelző és a távirányító driverét kézi vezérléssel kell telepíteni. A gyár által közzétett teendők ezen a linken olvashatók.

A Boss 2 egyszer csak megszólalt. Most valami nagyon csúnya szót kéne leírnom, ami akkor elhagyta a számat. A hangszínpad kidolgozottsága, kiterjedése, a hangok, az ének életszerűsége és az egész megszólalás eleganciája a döbbenet olyan fokát okozta, amit nem vártam volna. Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy megmagyarázhatatlan élvezeti faktora miatt komolyabb, drágább készülékkel szemben is képes vagyok előnyben részesíteni. Kedvenc teszteléshez használt dalaimat hirtelen hévvel keresgéltem elő, és ahogyan szólaltak meg, nem akartam elhinni, hogy ez 40-50 ezer Ft-os dac használatával lehetséges. 

A Boss 2 hangminősége, élvezeti faktora szubjektív véleményem szerint jócskán meghaladja az összes Bluesound Node-ot (beleértve a 2020-as modellt is) és kevéssel a Volumio Primot. Ha hozzáadjuk a Raspberry Pi 4-es árát, akkor 70-80 ezer Ft-nál járunk. Ha hozzáadjuk az Allo Nirvana tápot, ami erősen ajánlott hozzá, valamelyest 100 ezer Ft alatt álltunk meg. Természetesen magamnak is rendeltem egyet. Az Allo Boss 2 egy Raspberry Pi 4 (fontos, hogy kizárólag 4-es Raspberry Pi-vel használható a ház kialakítása miatt) beillesztése után  teljes értékű Tidal Connect streamerré alakul távirányíthatóság mellett Volumio operációs rendszert használva. A Boss2 egyébként a legtöbb ismert felbontás mellett (MQA nincsen) a DSD64 formátumot is kezeli. DSD zenéket a microSD kártyára másolhatunk helyi hálózaton keresztül, vagy NAS tárolóból olvashatunk be.

Az Allo Boss2 100 ezer Ft alatt olyan élvezettel, játékkal és élettel teli hangot és flow-t produkál rendszeremben, amely tiszta hangminőségében is csak kevéssel maradt el a kb. 400 ezer Ft-ot érő Allo Usbridge Signature - Topping D70s streameremtől, de igazán erőset a szubjektív LP faktorban gurít. Érzem, ahogy a zene átjárja a sejtjeimet és a ritmika beszív a zenei történésbe. Ez valami olyan döbbenetes ár/LP arány, amivel még soha nem találkoztam hifi rajongó pályafutásom során. Valahol olvastam, hogy inkább Bass-nek kellett volna hívni, ugyanis a mélytartománya annyira telt, finom, selymes, amely az élvezethez nagyban járul hozzá, miközben a középtartomány és a magas is megfelelő mértékű jelenléttel és nem fárasztó, nem "stúdiósteril", hanem életszagú benyomást kelt. Egyértelmű, hogy nem tudja a Topping d70s pontos, részletes térinformációját követni, viszont tud valamit, amit az nem. Azzal a zenei információval, amit átadni képes, egy olyan esztétikus, kellemes, impresszionista módon erős, és egyedi színpadot rajzol, amilyenre egyetlen általam próbált, 30-nál több dac sem képes. Ezért a Boss 2 érzéseim szerint kívül áll a dacok képzeletbeli hierarchiáján, egyfajta szigetet képezve a tömegben. Ezen a vonalon nincsen merre tovább menni. 

Érdemes eltávolítani a hosszabbítóval elérhetővé tett jumpert, amely a Raspberry Pi felől táplálja a Boss 2 dac-ot. Mindenképpen ajánlom, hogy külön lineáris vagy akkumulátoros tápegységgel működtessük a dac lapkát. Hangja így éri el a képességei maximumát, amelyet a Topping E30 és Topping d70s közé (kb. kétharmad úton közelebb a d70s-hez), kevéssel a Bluesound Node 2020-as fölé (annál sokkal-sokkal szerethetőbb karakterrel) lőttem be.

A Boss 2 gondoskodik arról, hogy hangját ízlésünkre tudjuk hangolni. Ehhez két filter (fast és slow) áll rendelkezésünkre, valamint a dac-oknál, streamereknél ritkán elérhető NOS (non-oversampling) mód is kapcsolható. Ezzel a zene felbontása némileg csökken, azonban az előadás "folyékonysága" növekszik. A készülék hangzásvilágát az Allo az ilyenkor megszokott "bright" (világos) vagy "warm" (meleg) jelzőkkel szemben "dark" (sötét) karakterrel illeti. Ez arra enged következtetni, hogy a tucat dac-okhoz és lejátszókhoz képest valami nagyon mást kapunk, mint amihez a fülünk általában szokott. A gyártó elmondása szerint ehhez több, mint 30 lineáris feszültségszabályozót (LDO), két szuperkondenzátort és számos filtert alkalmazott. A CS43198 chip teljes harmonikus torzítása pedig kedvező. 

Hátrányként megemlíthető, hogy a Volumio hivatalosan nem támogatja a Boss2-est. Talán vettek egyet és rájöttek, hogy mit tud a kicsike a Primohoz képest, noha a Primoval nem lehet versenyezni a Volumio gördülékenysége és felhasználói élménye terén. Ez azt jelenti, hogy minden alkalommal kézzel kell frissítenünk a Volumio verziót és kézzel kell telepítenünk hozzá az OLED kijelző és a távirányító driverét, mivel az OLED kijelző és távirányító driverével "mókolt" Volumio már nem frissül a Volumio grafikus felületén. A 3.251-es Volumio sw stabilan és megbízhatóan fut teljes funkcionalitás mellett. Érdemes a korábbi verziókat lementeni, vagy az sd kártyákat eltenni, mivel amennyiben megszűnik a gép támogatottsága, a korábbi verzióval elképzelhető, hogy valameddig még használható lesz.

Helyre kell igazítanom az előbb írtakat. A cikk kedvéért nyomtam egy frissítést erre a Volumio verzióra. A legfrissebb 3.324 verziójú Volumio sw minden akadály nélkül frissült (tehát a korábban írt korlátot korábbi Volumio verzióval tapasztaltam) megtartva az OLED kijelző és távirányító működését. Ez mindenképpen jó hír.  A  Megoldást nyújthat hosszú távon a Volumio hátrányaira, ha végre megjelenik a Tidal konkurenciájának számt Spotify Hifi. Ez esetben a Moode lejátszója is megfelelő lesz lossless zenehallgatásra, amely egyébként alapból támogatja az Allo Boss 2-t és a drivereit beépítve tartalmazza. Nagyon nehéz érzelmek nélkül írni erről a hálózati lejátszóról, amelyik az összes valaha próbált "egyben" kapható streameremnél gyönyörűbb és szórakoztatóbb hangot adott. Olyannyira megszerettem a Boss 2 hangját, hogy megrendeltem az előd, a Boss v 1.2 dac lapkát is és egy Raspberry Pi 3B+ gépre csatoltam. Így elsődleges rendszeremben Boss 2-est, másodlagos rendszeremben pedig Boss v 1.2-est hallgatok. A Topping dacot eladtam, noha részletgazdagabb és térben pontosabb zenei élményt nyújt, csodálatos dacnak tartom, azonban szívem a Boss 2 felé húzott saját magamnak is olykor nehezen magyarázható módon.   

Míg az Allo Boss 2 a Cirrus Logic CS43198 dac chipjét használja, a Boss 1.2 a Texas Instruments PCM 5122 dac chipjét és méltó a Boss névre. A dac chip persze önmagában nem elegendő megfelelő időzítés (jitter-t minimalizáló clock) és finomhangolás nélkül. Itt is lehetőség van külön táplálni a Pi-t és a dac lapkát. Senkit ne tévesszen meg az új dac bejáratási ideje alatt kapott hang. Minimum 1-2 hét intenzív használatra szükség van, ameddig ezek a lejátszók elérik a végleges hangjukat. Csak érintőlegesen ejtenék szót a Raspberry Pi 4-ben rejlő egyéb szórakozási lehetőségekről. Egy microSD kártya cserével vagy hatékony dual boot hsaználatával pl. KODI operációs rendszerrel zenelejátszónk tökéletes 4K Netflix, HBO Max és Disney+ lejátszóvá válik, egy usb gamepad csatlakoztatásával pedig a legtöbb retro játékkonzol elérhetővé válik Playstation 1-ig bezárólag. Ez az első "zenelejátszó", amelyen Super Nindendos Donkey Kong Country-val, Playstation 1-es Gran Turismo 2-vel, vagy Tomb Raider 2-vel játszottam vagy akár egy baráti összejövetel alkalmával gyerekkorunkat újra átélve FIFA 2002 meccset vívtunk.

Az indiai Allo cég nagyon-nagyon komoly dolgot vitt véghez. Tömegek által elérhető árúvá tett egy olyan szintű hálózati zenelejátszót, amely 2-3-szor drágább streaming megoldásokkal versenyez. Nem lehet leírni, hogy az árához képest, vagy akár a sokak által rajongott Node-okhoz képest mennyire gyönyörű hangú készülék az Allo Boss 2. Bármeddig képes vagyok hallgatni fáradtság nélkül, miközben álomszép térhatású sztereó hangszínpadot varázsol elém, amely tele van bármikor libabőrt okozni képes érzelmi hullámvasúttal. A zenészeknek hatalmas előadói erővel van kedvük játszani, az ének megérint, és az egész előadás folyamatos mosolyt csal az arcomra. Amit esetlegesen feláldozunk tiszta hangminőség terén, azt a Boss 2 LP faktorral kamatostul fizeti vissza. Az indiai tervezők a honlapon büszkén írják, hogy nem annyira a méréseknek akartak megfelelni (noha itt is remekel a gép), a készülék hangját szubjektív hallgatási tesztek alakították. Fontos leszögezni a tapasztalás szubjektív jellegét, mivel ez a szintű rajongás valószínűleg egyedi és közel sem biztos, hogy más tapasztalja ugyanezt. A Boss 2 kiváló ár/érték arányát azok a barátaim is elismerik, akik nem rajonganak a készülékért annyira, mint én. Sajnos a jelenlegi világgazdasági helyzet és a chiphiány mind a Raspberry PI4-re, mind az Allo termékek elérhetőségére rányomta bélyegét, így elképzelhető, hogy ennek ez a lejátszó is áldozatául esik.

Jelenleg az egybeépített hálózati zenelejátszók képzeletbeli trónját nálam az Allo Boss 2 foglalja el. Az esélyes trónkövetelők árcédulája a Boss 2 árának két-háromszosát is elérheti. Ha valóban ennyibe kerül egy "jobb" eszköz, akkor felmerül a kérdés, hogy valójában melyik a jobb...