LP után visszakanyarodva a CD lejátszás talajára itt is van egy sokéves projekt, amelyben rengeteg tapasztalat van. Több, mint 30 cd lejátszóm volt, köztük Sony, Kenwood, hanyatt mechanikás Pioneer, Audio Block, Onkyo, Yamaha, Toshiba, Arcam, Denon, NAD stb., és kb. 6 év intenzív cd lemez hallgatás után arra jöttem rá, hogy a cd technika egyik kifejlesztője, a Philips birtokolta azt az eszenciát, azt a faktort, amitől a cd lemez nem lesz száraz, steril, stúdiós, bántó. Amitől beteszel egy cd lemezt egy LP után is, és nem vagy rosszul a váltástól, sőt, képes vagy ugyanúgy zenei örömöket érezni. 

10 valaha volt legjobb cd lejátszóm mindegyike igen, Philips vagy Philips technikát hordozó Marantz. Volt pár olyan lejátszóm, amely a listán helyet érdemelne, pl. Onkyo DX 6660, vagy az Arcam Diva cd73, azonban mindkét készülékhez képest volt olyan Philips alapú játékos, amely olcsóbban szebb hangot adott. A Philips bizony ilyen sokkal járt a többiek előtt még az olcsó készülékeivel is. A Philips cd lejátszók palettájáról ki lehet jelenteni, hogy végig lehet követni a rokonságot a korai és a késői modellek között, ami egy kicsit szomorú tendenciát vázol fel. A legkorábbi gépek a legkomolyabban megépítettek, amely minőség az idő elteltével és a tömeggyártással hanyatló tendenciát mutat. így a következőkben bemutatom a 10 legkedvesebb cd lejátszóimat, amelyekhez semelyik másik lejátszó adott árban, tehát ár/érték arányban nem ér fel. Tisztában vagyok vele, hogy 200 ezres határokon túl már vannak olyan játékosok (pl. Meridian, Linn), amelyek képesek köröket verni játékosainkra, de most szigorúan 200 ezres határon belül vagyunk, amely sávot véleményem szerint a Philips ural TDA1540D és származékait tartalmazó D/A konverterével. Ezek a lejátszók, robosztusak és csúnyán, feltűnően meghaladják általában azonos áron árult társaikat színpad mélysége, térhatása, hangszer szeparáció, dinamika, analógosság (folyékonység) terén. Ha CD lemez, akkor 200 ezer alatt kizárólag nálam Philips jöhet szóba. Ismerni kell azonban a játékosok korlátait is, mégpedig mindegyik Philips játékos hajlamos a mélytartományt masszává gyúrni, definícióját csökkenteni, feledtetve ezt a magasabb tartományokban brillírozó szeparációval és rajzolattal. Elmondható, hogy ahogy haladunk felfelé a ranglétrán, úgy lesz a basszus szeparáció is egyre inkább rendben.  A felsorolt gépek mindegyike tulajdonomat képezi vagy képezte több éven keresztül.

10. Philips CD614 (1992)

Erre a játékosra akkor lettem figyelmes, amikor apósom variálta a hifijét és valamiért kölcsönadta, hogy állapítsam meg, hogy érdemes-e továább használni. A TDA1543-at DAC-ot tartalmazó Philips CD614 az összes 20.000,- Ft  alatt kaphat cd lejátszómat minden hangi paramétert illetően csúnyán lealázta. 15 ezer forintért a legjobb cd lejátszónak tartom.

9. Marantz cd40 (1992)

Nagyon hasonlónak mondanám az előbbi cd614-es (illetve 604-es) cd lejátszóhoz, talán egy kicsit lágyabb a hangja, de abszolút karakterben hasonlónak mondanám őket. Benne már a TDA1541 D/A chip dolgozik, valamint coax kábellel futóműként is kiválóan használható egy olcsóbb rendszerben.

8. Philips CD 104 (1984)

A Philips 104 az a készülék, ami miatt nincsen szükség Sony CDP-101-est venni, mert egyrészt a Philips hangja szebb a Sony első gépénél, másrészt a hasonlóság miatt magad is úgy érzed, hogy van egy CDP-101-esed, de egy olyan, ami megbízható és még sok évig örömet szerez majd. A 104 véleményem szerint az átmenet a belépő és a következő pontokban taglalt, igazán komoly cd látékosok között. Kellemes a hangja, és alkatrészei donorként felhasználhatók komolyabb gépek javításához így sok 104-es donorként végzi, holott jó kis gép.

7. Maranntz CD84 (1984)

Itt komoly minőségi ugrás következik az előző lejátszókhoz képest, mivel komolyabb futóművet (CDM1) és TDA1540D dac chipeket kapunk, viszont valamelyest butított köntösben, de ez ne tévesszen meg senkit. Az egész sztereó hangszínpad és a hangszerek ábrázolása hatalmas fejlődésen megy át, ugyanakkor az élő hang illúzióját a jobb pozíciót elért játékosokhoz képes még nem tudja olyan hitelesen ábrázolni.

6. Philips cd303 (1983) 

A cd303-as hasonlít a cd73-ra meg nem is. Egyszerűbb téralkotás, visszafogottabb előadásmód jellemzi. Sajnos visszafogja hangját a foglalat hiánya (azaz saját rca kábelt és tápkábelt kapott, de így eredeti) Hangja viszont egyértelmű előrelépést jelent a Marantz CD84-hez képest, a hangszerek ábrázolása és a sztereó tér itt kezd nagyon élethű kanyart venni az előzőekhez képest. Ma súlyos százezreket kellene leszurkolni egy ilyen hanghoz. A Philipsnek megvolt 1983-ban.

5. Marantz cd73 - 1983

Nem, nem igaz, hogy a cd73--as egy cd303-assal egyforma. Egymás mellé teszem őket és hallani a cd 73 fölényét, mégpedig az ének frontális, direkt ábrázolását, azt a libabőrös érzést, hogy valóban az előadás részese vagy. A Philips itt lép be a nagyon komoly hangi ábrázolás világába, ami a maga korában csúcskategóriásnak számított. Véleményem szerint a cd73-assal lépünk be egy nagyon magas szférába, ahol nüanszokban mérjük a különbsöégeket, viszont a zene a szívnek szól és nem az agynak. A Marantz cd73 nem titkoltam, hogy kedvenc cd lejátszóm. 

 4. Philips CD-101 (1984)

A Philips 101 azért érdekes szerzet, mert szerkezetileg és kialakításilag még hordozza a legendás "első", azaz a cd100 bizonyos tulajdonságait, viszont már későbbi cdm-1 mechanikát tartalmaz. Hangilag a cd73-ashoz volt közel, azonban egy teljes recap (átkondizás) segítségével meghaladta azt, és kristálytiszta hanggal örvendezteti meg a hallgattót, miközben hangja frontálisabb, kissé tolakodóbb, mint a nagy előd 100-as hangja.

3. Philips CD880 (1989) TDA1541S1 

A modern hangok kedvelőinek talán a Philips 880 lenne az első helyen. CDM-1 MK2 mechanikája bődületesen pontos, gyors, fejlettebb áramkörei pedig hihetetlenül élethű sztereó teret varázsolnak a szobába. Koronás dac dolgozik benne, azaz a TDA1541 kiválasztott darabjai. Egy ilyen dac ára önmagában 50 ezer Ft körül lehet. Nekem azonban túl steril, túl gépies, túl nyers volt a hangja, emiatt sosem tudtam annyira szeretni, hogy megtartsam. Futóműnek viszont egy nagyon jó tipp egy komoly dac mellé.

2. Phillips cd 304 MKI 1540D mod

Azért és kizárólag azért tettem a második helyre a Bestiának hívott, Philips cd304 MKI gépet, mert amikor hozzám került, körülbelül a 9. és 8. hely között helyezkedett el hangi képességre. A 304-esnek viszont van egy olyan tulajdonsága  hogy bizonyos jól elhelyezett módosításokkal a hangja nagymértékben fejleszthető. Ez az egyetlen Philips a csoportban, amit véleményem szerint nem bűn, sőt ajánlott modifikálni. Ez a 304-es gyári kialakítással került hozzám azzal, hogy nem működik a távirányító panelje. A távirányító panelt donorból javítottam, ezután nekiláttunk egy kedves barátommal a KáCSa Audioban kapható magas minőségű Audioquest kábelekkel átkábelezni az belsejét, amely során a belső rca MCKenzie kábelt lett, majd monokristályos tápkábelt, aranyozott kimenetet, Furutech IEC tápkbel aljzatot kapott, TDA1540P dac chipje kerámia tokos TDA1540D dac chipre váltott, és minden beavatkozás döbbenetesen emelte a játékos helyét a készülékek rangsorban, csak kapkodtuk a fejünket. A végén Jfet Opamp tuning tette fel a pontot az i-re és a lejátszó a realizmus olyan fokát mutatta, amire nincsenek szavak. A 4. helyen található cd880-ast gyári állapotában egyértelműen meghaladta a kapott hangja, amire azt mondom, megérte. A NOS módot is kipróbáltam, de nem nyerte el tetszésemet. Egyrészt itt elvész csatornánként 2 bit a 14 bites dacok miatt, másrészt az előadás időzítése, ritmikája sérül. Ezért a NOS módot visszakapcsoltuk OS módba. A lejátszót egy kedves barátom vette meg, és nap mint nap lenyűgözi. Mármint a lejátszó őt.

Nem véletlen, hogy a listára egyetlen bitstream dac-ot (azaz 1 bites) tartalmazó gép nincsen, mivel az általam megfizethető ilyen gépen hangja nem nyerte el a tetszésemet, bár jó lenne egy Marantz CD11LE meghallgatásával a bitstream korszak / eltévelyedés terén igazságot vágni? Nem tudom, nem mondok olyan megállapítást, amelyet én magam nem tapasztaltam. Mindenesetre a Philips cd lejátszás ezen szintje igen durva és a cd lemez kvalitásait igencsak kiaknázzza.

1. Philips CD100 (1982)

Az első. Számomra az első. Hiába dobta a Sony piacra Japánban 1982 novemberében a Sony CDP-101-est, Európában a CD100 volt az első a boltok polcain. Mégis a Philips készüléke volt először kész (1979 Pinkeltje, majd 1980-81 Trial Run). A CD100 betekintést ad abba, milyen lett volna a cd lemez hangja, ha az egész formátumot a Philips diktálja (bár nem szabad elvitatni a Sony hatalmas tudását a kódolás területén). Az előző cd304-essel a hangja holtversenyt mutat, de mivel itt egy gyári gépről beszélünk, így emiatt kerül első helyre.

A CD100 megfog és nem ereszt. Nem olyan érzésed van, hogy cd lemezt hallgatsz, hanem valami mást. A sztereó tér különböző részeiről jönnek a kristálytiszta hangszer- és énekhangok úgy, ahogyan azt a felvétel készítői megálmodták hasonlóan a cd73-asról szóló cikkemben (sok a műszaki és hangzásbeli hasonlóság) írtakhoz, azonban itt az egész előadás egy hihetetlenül nyugodt aurával rendelkezik, amelytől a CD100 hallgatása áll legközelebb ahhoz, mintha LP lemezt hallgatnál,  A CD100-as egyszerű kialakítása és kompromisszummentes cd lejátszás köré építettsége kiemeli a mezőnyből, és egyben a cdm-0 mechanikát ha kevéssel is, de a cdm-1-es fölé helyezi (lásd Philips cd-101). Érdekes módon az alaplapon a chipek itt foglalatban vannak elhelyezve, hogy hamar cserélhetők legyenek. Itt is látszik, hogy kísérleti gépről van szó. Általánosan elmondható, hogy a legkorábbi, USA-ban készült chipeket tartalmazó, NASA követelményeknek megfelelő alkatrészeket tartalmazó prototípusok (Trial Run) képviselik a legnagyobb értéket (1 millió Ft felett érnek), ezt követik a korábban Hollandiában gyártott egységek, végül az 1983-tól Belgiumban gyártott modellek. A CDM-0 mechanikák elsöprő többsége 38 és után is kiváló egészségnek örvend, és karcos, vagy rosszul megírt lemezeket is játsszák (ne feledjük, hogy a cd írás nincsen még sehol 1982-ben). A Marantz első cd lejátszója is egy arany színbe öltöztetett cd100 volt cd63 néven.

Konklúzió tehát az, amit már többen kitapasztaltak előttem, mégpedig az, hogy minden árkategóriában van egy Philips cd lejátszó, ami sokkal élőbb és szebb cd hanggal ajándékozza meg a hallgatót, mint bármilyen konkurens modell, ez pedig az összes többi lejátszó létjogosultságát a 200 ezer Ft alatti sávban megkérdőjelezi anélkül, hogy megítélnék bárkit, aki eltérő márkájú játékost hallgat, mivel a hifizés a szubjektumban dől el, és bármilyen rajongás bárhol becsípődhet. Így teljesen rendben van, ha mások top10-es listája sokoldalú, viszont számomra eltőlt. Ha cd lejátszó, akkor Philips. Ha lehet, 80-as évek, és ha lehet, minél régebbi. A Philips cd lejátszók szent grálja, az "aranylábú" fehér USA prototípus dac páros. Egy pár 500 ezer Ft és 1 millió Ft között érhet.